39. A megfeszített gonosztévők közül pedig az egyik szidalmazta Őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg tehát magadat, és minket is. 40. De a másik megdorgálta azt, és így szólt: Nem félsz az Istentől? Hiszen te ugyanazon halálos ítélet alatt vagy, mint Ő. 41. Minket ugyan igazságos ítélet sújt; ez azonban semmi gonoszt nem cselekedett. 42. Jézusnak meg így szólt: Uram, emlékezzél meg rólam, amikor a te országodba érkezel. 43. Jézus így felelt néki: Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban. 44. Mintegy hat óra (azaz déli tizenkét óra) volt már, amikor az egész országra sötétség borult, mind kilenc óráig (azaz délután három óráig). 45. A nap elhomályosodott; a templom függőkárpítja középen kettészakadt. 46. Akkor Jézus hangosan így kiáltott: Atyám, kezedre bízom az én lelkemet. Ezt mondván meghalt. 47. Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette az Istent, és azt mondta: Ez az ember valóban igaz volt. 48. A sokaság, amely bámészkodni tódult oda, látván mind azt, mellét verve tért haza. 49. Ott álltak távol Jézus ismerősei mind, és az asszonyok, akik Galileából követték Őt, és szemmel tartották a történteket. 50. A nagytanács tagjai közt volt egy József nevű ember, derék és igaz férfiú; 51. - ő nem volt részes tanácskozásukban és tettükben; - Árimatheából, a zsidók városából való volt, és maga is várta az Isten országát. 52. Ez a férfiú odament Pilátushoz, elkérte tőle Jézus testét, 53. levette a keresztről, vászonba takarta, és egy sziklába vájt sírboltban helyezte el, amelyben még senki sem feküdt. 54. Éppen akkor az ünnepre való előkészület napja (péntek) volt, és a szombat már elkezdődött. 55. A Jézust követő asszonyok pedig, akik Galileából mentek Ővele, megnézték a sírboltot, és azt, hogy miként helyezték el ott az Ő testét. 56. Azután visszatértek a városba, s illatszereket és keneteket készítettek. Szombaton azonban a törvény parancsolata szerint pihentek.