1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak: 2 Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék. 3 Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, 4 És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. 5 De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között. 6 És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala, 7 Méne ő hozzá egy asszony, akinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje, és az ő fejére tölté, amint az asztalnál ül vala. 8 Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? 9 Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek. 10 Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem. 11 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. 12 Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. 13 Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, amit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére. 14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, 15 Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harminc ezüst pénzt. 16 És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt. 17 A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? 18 Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal. 19 És úgy cselekedének a tanítványok, amint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt. 20 Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, 21 És amikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.

22 És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? 23 Ő pedig felelvén, monda: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az embernek Fia jóllehet elmegyen, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25 Megszólalván Júdás is, aki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. 26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. 27 És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28 Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. 29 Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. 30 És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. 31 Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. 32 De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. 33 Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom. 34 Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. 35 Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólnak vala a többi tanítványok is. 36 Akkor elméne Jézus velök egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. 37 És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. 38 Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. 39 És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.