1 És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja; 2 És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. 3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. 4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. 5 Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. 6 Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. 7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. 8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. 9 Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, 10 És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad. 11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai. 12 Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig, 13 Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. 14 És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, amint ülnek vala: 15 És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; 16 És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. 17 Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. 18 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed? 19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. 20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? 21 Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.

22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, amelyet Jézus mondott vala. 23 Amint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, amelyeket cselekszik vala. 24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, amiatt, hogy ő ismeré mindnyájokat, 25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.