1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik. 2 És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől. 3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala; 4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe. 5 És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki; 6 Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül. 7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak; 8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük. 9 Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük? 10 És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy. 11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt? 12 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el. 13 Elmenvén pedig, úgy találák, amint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt. 14 És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. 15 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék: 16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. 17 És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: 18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. 19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 20 Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. 21 De ímé annak a keze, aki engem elárul, velem van az asztalon.

22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, aki által elárultatik! 23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, aki ezt meg fogja tenni? 24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. 25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. 26 De ti nem úgy: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő, mint aki szolgál. 27 Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál. 28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; 29 Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot, 30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét. 31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; 32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. 33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni! 34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. 35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. 36 Monda azért nékik: De most, akinek erszénye van elővegye, hasonlóképpen a táskát; és akinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. 37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert amik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. 38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég. 39 És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. 40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 41 És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,