1. Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, melyet húsvétnak hívnak. 2. És a főpapok és Írástudók azon tanakodtak, hogyan ölhetnék meg Jézust; de féltek a néptől. 3. Ekkor a sátán megszállta karioti Júdást, egyet a tizenkettő közül. 4. És elment és megbeszélte a főpapokkal és elöljárókkal, hogy mi módon adja őt kezeikbe. 5. Ezek örültek és megegyeztek abban, hogy pénzt adnak neki. 6. S ő beleegyezett és alkalmat keresett arra, hogy népcsődület nélkül átadhassa őt. 7. Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen a húsvéti bárányt meg kellett ölni. 8. És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Menjetek és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy elköltsük. 9. Azok pedig mondák: Hol akarod, hogy elkészítsük? 10. És monda nekik: íme, amint bementek a városba, találkoztok egy emberrel, ki egy vizeskorsót visz; kövessétek őt a házba, melybe bemegy, 11. és mondjátok a házi gazdának: A Mester azt izeni: Hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem? 12. Erre ő mutat majd nektek egy feldíszített nagy termet, és ott tegyétek meg az előkészületeket. 13. Elmentek tehát és úgy találták, amint mondotta nekik és elkészítették a húsvéti vacsorát. 14. És midőn eljött az óra, letelepedett, és vele a tizenkét apostol. 15. És monda nekik: Vágyva vágytam e húsvéti lakomát megenni veletek, mielőtt szenvednék. 16. Mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem eszem többé ilyent, míg be nem teljesedik az Isten országában. 17. És kezébe véve egy serleget, hálát adott és monda: Vegyétek, és osszátok el magatok között! 18. Mert mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből, míg el nem jön az Isten országa. 19. És kezébe véve a kenyeret, hálát adott, megtörte és nekik adta, mondván: Ez az én testem, mely értetek adatik; ezt cselekedjetek az én emlékezetemre! 20. Hasonlóképen a serleget is, miután megvacsorált, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely érettetek ontatik. 21. De íme, az engemet elárulónak keze velem van az asztalon. 22. Az Emberfia elmegy ugyan, amint el van végezve; de jaj annak az embernek, aki őt elárulja.

23. És kezdek magok között kérdezni, vajjon melyikök volna az, aki ezt megteszi? 24. Versengés is támadt pedig közöttük az iránt, hogy ki látszik közölök nagyobbnak. 25. Monda pedig nekik: A nemzetek királyai uralkodnak azokon és akik hatalmat gyakorolnak fölöttük, azokat kegyeseknek hívják. 26. Ti azonban nem így; hanem aki legnagyobb közöttetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki előljáró, legyen mint a fölszolgáló. 27. Mert ki nagyobb, aki az asztalnál üle, vagy aki fölszolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. 28. Ti pedig azok vagytok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, 29. és én elrendelem nektek, mint ahogy az én Atyám elrendelte nekem az országot, 30. hogy egyetek és igyatok asztalomnál az én országomban, és trónokon üljetek és Izrael tizenkét nemzetsége fölött ítélkezzetek. 31. Monda pedig az Úr: Simon, Simon, íme a sátán kikért benneteket, hogy megrostáljon, mint a búzát. 32. Én azonban imádkoztam érted, hogy a te hited meg ne fogyatkozzék; és ha majd egykor megtértél, erősítsd meg testvéreidet! 33. Ez monda neki: Uram, kész vagyok veled a börtönbe, sőt a halálba is menni. 34. Ő pedig monda: Mondom neked, Péter, nem szól ma a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem. 35. És monda nekik: Midőn erszény, táska és saruk nélkül küldöttelek el titeket, vajjon szenvedtetek-e valamiben hiányt? 36. Azok pedig mondák: Semmiben. Monda tehát nekik: Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképen a táskát is, s akinek nincsen, adja el köntösét és vegyen kardot. 37. Mert mondom nektek, hogy még annak. is teljesedésbe kell rajtam menni, ami írva van: 38. És a gonosztevők közé számíttatott. Mert ami énrólam szólt, az be van fejezve.Azok pedig mondák: Uram, íme itt van két kard! Ő pedig monda nekik: Ez elég! 39. És elindulva, az ő szokása szerint, kiment -az Olajfák hegyére. Követték pedig őt a tanítványok is. 40. És midőn odaért, monda nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! 41. És ő eltávozva tőlük mintegy kőhajításnyira, térdeire ereszkedett és imádkozott,