42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. 43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. 44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. 45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre. 46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg vala. 47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala. 48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. 49 Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. 50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott néki, és elment. 51 Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. 52 Megtudakozá azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; 53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. 54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.