42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal Ő a világ üdvözítője, a Krisztus. 43 Két nap múlva pedig kiment onnét, és elment Galileába. 44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. 45 Mikor azért bement Galileába, befogadták Őt a galileabeliek, mivelhogy látták mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek az ünnepre. 46 Ismét a galileai Kánába ment azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg volt. 47 Mikor ez meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá ment és kérte Őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán volt. 48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. 49 Monda néki a királyi ember: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal. 50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott néki, és elment. 51 Amint pedig már megy vala, elébe jöttek az ő szolgái, és hírt hoztak néki, mondván: A te fiad él. 52 Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett, és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; 53 Megértette azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki Jézus, hogy: A te fiad él. És hitt ő, és az ő egész házanépe. 54 Ezt ismét második jel gyanánt tette Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.