40 Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 41 És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: Ő pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. 42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodban! 43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked ma: Velem leszel a Paradicsomban. 44 Volt pedig mintegy hat óra, és sötétség lett az egész földön mind kilenc óráig. 45 És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen kettéhasada. 46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet. És ezeket mondván, meghalt. 47 Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony, ez ember igaz volt. 48 És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, amik történtek, mellét verve megtért. 49 Az Ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, akik Galileából követték Őt, távol álltak, nézvén ezeket. 50 És ímé egy ember, akinek József volt a neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, 51 Aki nem volt részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimatiából, a zsidók városából való, aki maga is várta az Isten királyságát; 52 Ez odamenvén Pilátushoz, elkérte a Jézus testét. 53 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyezé azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 54 És az a nap péntek volt, és szombat virradt rá. 55 Az Őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézték a sírt, és hogy miképpen helyeztetett el az Ő teste. 56 Visszatérvén pedig, készítettek fűszerszámokat és keneteket. 57 És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.