1 Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. 2 "Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. 4 Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: Noha Istent nem félem, embertől nem tartok, 5 mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot teszek neki, hogy végül is nekem ne jöjjön és meg ne verjen." 6 Aztán hozzáfűzte az Úr: "Hallottátok mit mondott az igazságtalan bíró. 7 Vajjon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? 8 Mondom nektek: Hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?" 9 Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: 10 "Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. 11 A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: Hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. 12 Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. 13 A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz. 14 Mondom nektek: Ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják." 15 Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket. 16 Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda." 18 Egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?" 19 "Miért mondasz engem jónak?" - mondta Jézus. "Senki sem jó, csak egyedül Isten.

20 Ismered a parancsokat: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld." 21 Ő kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta." 22 Ennek hallatára Jézus így felelt: "Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem." 23 E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt. 24 Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: "Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! 25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába." 26 Hallgatói erre megkérdezték: "Akkor hát ki üdvözülhet?" 27 Ő kijelentette: "Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges." 28 Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged." 29 Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért, 30 a nélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet." 31 Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. 32 Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. 33 Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad." 34 Ők azonban mitsem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani. 35 Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. 36 Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. 37 Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. 38 Erre kiáltozni kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" 39 Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" 40 Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: 41 "Mit akarsz tőlem?" "Uram, kérte, hogy lássak." 42 Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited meggyógyított téged." 43 Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.