1 Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján. 2 Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt. 3 Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Ezzel kezdte: "Kiment a magvető vetni. 4 Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették. 5 Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. 6 Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt. 7 Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották. 8 A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. 9 Akinek füle van, hallja meg!" 10 Akkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték tőle: "Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?" 11 Ő így felelt: "Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem. 12 Akinek ugyanis van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. 13 Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem hallanak és nem értenek. 14 Beteljesedik rajtuk Izaiás próféta jövendölése: Hallani fogtok, de nem érttek, Nézni fogtok, de nem láttok. 15 Megkérgesedett e népnek a szíve: Fülükre nagyot hallanak És behúnyják szemüket, Hogy szemükkel ne lássanak És ne halljanak fülükkel, Szívükben értelem ne legyen és meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam őket. 16 Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall. 17 Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta. 18 Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet. 19 Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett. 20 A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja, 21 de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik.

22 A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét és meddő marad. 23 Végül a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: Egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat." 24 Más példabeszédet is mondott nekik: "Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. 25 Amikor mindenki aludt, jött ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott. 26 Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is. 27 Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, jó magot vetettél szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly? 28 Mire ő azt felelte: Ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? 29 Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is. 30 Hagyjátok, hadd nőjjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe." 31 Egy másik példabeszédet is mondott: "Hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és szántóföldjébe vet. 32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Sőt akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak és ágai közt fészket raknak." 33 Ismét más példabeszédet is mondott: "Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik." 34 Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek, példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. 35 Így beteljesedett a próféta jövendölése: "Példabeszédre nyitom ajkamat: Hirdetem, mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva." 36 Akkor elbocsátotta a népet és hazatért. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet." 37 Így magyarázta meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. 38 A szántóföld, ez a világ. A jó mag, az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia.