1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, a meghívott apostol, akit Isten evangéliumának hirdetésére választott ki, 2 melyet már a szent iratokban prófétái által előre meghirdetett Fiáról 3 - aki test szerint Dávid nemzettségéből született, 4 de akit a megszentelő Lélek szerint, a halálból való feltámadásával Isten hatalmas Fiául rendelt-, Jézus Krisztusról, a mi urunkról. 5 Általa kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést minden néphez, hogy készségessé tegyük őket a benne való hitre. 6 Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottai. 7 Isten szeretteinek, a meghívott szenteknek, akik Rómában élnek. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól. 8 Először is hálát adok Jézus Krisztus által Istenemnek mindnyájatokért, mert hitetekről az egész világon dicsérettel szólnak. 9 tanúm rá az Isten, akinek odaadással szolgálok Fia evangéliumában, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok könyörgéseimben 10 mindenkor, s azért esedezem, hogy végre valahára Isten segítségével hozzátok juthassak. 11 Nagyon szeretnélek ugyanis látni titeket, hogy megerősödésetekre némi lelki kegyelmet juttassak nektek, 12 vagyis hogy a ti hitetek és az én hitem által kölcsönösen megvigasztalódjunk. 13 Szeretném, ha tudnátok testvéreim, hogy gyakran feltettem magamban, hogy hozzátok megyek, de ez mindeddig akadályba ütközött. Szerettem volna köztetek is valami eredményt elérni, mint a többi pogány nép között. 14 Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak. 15 Ezért, amennyiben rajtam áll, kész vagyok, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot. 16 Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőnek, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak üdvösségére. 17 Isten igaz volta nyilvánul meg ugyanis benne, mely a hitből árad minden hívőre, amint írva van: "Az igaz a hitből él." 18 Megnyilvánul az égből Isten haragja az emberek minden istentelenségével és gonoszságával szemben, akik (Isten) igazságát rosszindulatból elfojtják. 19 Ami ugyanis Istenről megismerhető, az világos előttünk, mert Isten nyilvánvalóvá tette számunkra.

20 Hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel felismerhető. 21 Éppen ezért nincs mentség számukra. Noha felismerték az Istent, nem dicsőitették őt mint Istent, s nem adtak hálát neki, hanem szégyent vallottak okoskodásukban és oktalan szívük elborult. 22 Azzal kérkedtek, hogy bölcsek, de oktalanokká váltak. 23 Felcserélték a hallhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. 24 Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket. 25 Hiszen Isten igazságát felcserélték a hamissággal, s inkább a teremtménynek hódoltak és szolgáltak, mint a Teremtőnek, aki mindörökké áldott. Ámen. 26 Ezért szolgáltatta ki őket Isten alávaló szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel cserélték fel. 27 Ugyanúgy a férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfival űzött ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét. 28 Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta őket, hadd viselkedjenek alávalóan. 29 Telve is vannak minden gonoszsággal, hitványsággal, (paráznasággal,) kapzsisággal, romlottsággal; telve irigységgel, gyilkos szándékkal, vetélkedéssel, ármánykodással, gonoszlelkűséggel. 30 Árulók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, szüleiknek engedetlenek, 31 oktalanok, megbízhatatlanok, lelketlenek, (hitszegők,) könyörtelenek. 32 Felismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyesmit tesz, méltó a halálra, mégis megteszik, sőt még helyeselnek is a tetteseknek.