1. Élt Cézáreában egy Kornéliosz nevű férfiú, aki az itáliai csapatnak egyik századosa volt; 2. kegyes és istenfélő ember volt mind az egész házanépével együtt, és sok alamizsnát osztogatott a (zsidó) népnek, 3. és szüntelen imádkozott Istenhez; ez az ember a napnak mintegy kilencedik órája körül világosan látta egy látomásban, hogy az Isten angyala bement őhozzá, és azt mondta néki: Kornéliosz! 4. Ő rátekintett az angyalra, és rémülten kérdezte: Mi az Uram? Az így felelt néki: A te imádságaid és alamizsnáid emlékeztető áldozatként szálltak Isten elé. 5. Most azért küldj férfiakat Joppéba, és hívasd magadhoz azt a bizonyos Simont, akit Péternek hívnak; 6. ő egy Simon nevű tímárnál szállt meg, akinek háza a tenger mellett van. 7. Amint aztán Kornéliosztól elment az angyal, aki ővele beszélt, Kornéliosz magához hívta két szolgáját és egy kegyes katonát azok közül, akik őt hűségesen szolgálták; 8. mindent elmondott nékik, és azután elküldte őket Joppéba. 9. Másnap pedig, amikor azok még úton voltak és közeledtek ahhoz a városhoz, Péter úgy déltájban fölment a háztetőre, hogy ott imádkozzék. 10. Közben azonban megéhezett és szeretett volna valamit enni; de amíg az ételt készítették, révületbe esett, 11. és látta, hogy az ég megnyílik, és száll-száll alá valami nagy vászon abroszhoz hasonló edényféle, és a négy csücskénél összefogva leereszkedik a földre; 12. volt abban az edényben a földnek mindenféle négylábú és csúszó-mászó állata és mindenféle égi madár. 13. Majd valami szó hangzott, és azt mondta: Péter, öljed és egyed! 14. Péter azonban így felelt: Semmiképpen sem Uram, mert én sohasem ettem semmiféle közönségeset vagy tisztátalant. 15. És ismét valami szó hangzott el másodszor is és azt mondta: Amiről Isten úgy nyilatkozott, hogy tiszta, azt te ne mondd közönségesnek. 16. Ez három ízben történt így, és azután az edény azonnal felvitetett az égbe. 17. Amint Péter magában tűnődött, hogy mit jelent ez a látomás, amelyet látott, íme, a férfiak, akiket Kornéliosz küldött, ott álltak a kapu előtt,

18. és kérdezősködtek a Simon háza után, és bekiáltván tudakozódtak, hogy vajon ott szállt-é meg Simon, akit Péternek hívnak. 19. És amíg Péter a látomás felől gondolkodott, így szólt hozzá a Lélek: Íme, három férfiú keres téged; 20. kelj föl azért, menj le és minden tétovázás nélkül menj el ővelük, mert én küldtem őket. 21. Péter tehát lement azokhoz a férfiakhoz, és így szólt nékik: Íme, én vagyok az, akit kerestek; mi járatban vagytok? 22. Azok így feleltek: Kornéliosz százados, igaz és istenfélő férfiú, - aki mellett a zsidók mind jó tanúbizonyságot tesznek, - egy szent angyaltól azt az isteni parancsolatot kapta, hogy hívjon tégedet a házába, és hallgassa meg, ami mondanivalód van néki. 23. Akkor Péter behívta és vendégül látta őket. Másnap azután fölkelt és elment velük, sőt némelyek a joppéi atyafiak közül is vele mentek. 24. Így jutottak el másnap Cézáreába. Kornéliosz pedig amíg várta őket, meghívta magához rokonait és jó barátait. 25. És amint Péter megérkezett, Kornéliosz elébe ment, lábához borult, és úgy hódolt néki. 26. Péter azonban fölemelte és azt mondta: Kelj föl, énmagam is csak ember vagyok. 27. És beszélgetésbe eredt vele, s úgy ment be és ott találta a sok egybegyűlt embert. 28. És azoknak azt mondta: Ti tudjátok, hogy zsidónak tilos egy pogánnyal társalkodni vagy ahhoz bemenni; de nékem Isten megmutatta, hogy egyetlenegy embert se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak; 29. azért el is jöttem ellentmondás nélkül, mert hívtál. Kérdezem tehát, miért hívtatok engem? 30. Kornéliosz így felelt: Negyednappal ezelőtt, körülbelül ebben az órában, kilenc órakor imádkoztam a házamban; és íme, egy fényes ruhájú férfiú állt meg előttem, 31. és azt mondta: Kornéliosz, a te imádságod meghallgattatott és alamizsnálkodásod az Isten színe előtt emlékezetben van. 32. Küldj el azért Joppéba, és hívd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak; ő Simon tímár házában szállt meg, a tengerparton. 33. Azonnal elküldtem tehát hozzád, te pedig jól tetted, hogy ide jöttél. Most tehát mi valamennyien az Isten színe előtt vagyunk jelen, hogy meghallgassuk mind azt, aminek elmondását az Úr reád bízta.