1. Öt nappal későbben Ánániász főpap a vének közül néhánnyal és egy Tertullus nevű ügyvéddel lement Cézáreába, és a helytartó előtt vádat emelt Pál ellen. 2. Akkor Pált előhívták és Tertullus így kezdte őt vádolni: Nemes Félix, hogy mi teáltalad nagy békességben élünk, és hogy a te gondoskodásod által e nép javára helyes intézkedések történtek, 3. azt mi minden tekintetben és mindenütt elismerjük éspedig teljes hálával. 4. De hogy ne tartóztassalak fel sokáig, kérlek, hogy hallgasd meg jóindulattal a mi ügyünknek rövid előadását. 5. Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez az ember maga a gonoszság, és meghasonlást támaszt a földkerekségén élő valamennyi zsidó közt, és feje a názárethiek eretnekségének, 6. és a templomot is igyekezett megszentségteleníteni; de elfogtuk, és a mi törvényünk szerint akartunk felette ítélkezni. 7. Lüsziász ezredes azonban közbelépett, és erőszakkal kivette őt a kezünkből, 8. és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek; ha kihallgatod Pált, tőle magától is tudomást szerezhetsz mind arról, amivel mi őt vádoljuk. 9. Ezt a vádat a zsidók is erősítgették, és mondogatták, hogy valóban úgy történt a dolog, ahogyan Tertullus mondta. 10. A helytartó intett Pálnak, hogy beszéljen, és ő így szólt: Mivel tudom, hogy te sok esztendő óta vagy bírája e népnek, bizalommal védekezem a magam ügyében. 11. És így tőlem megtudhatod, hogy nem több, mint tizenkét napja van annak, hogy Jeruzsálembe fölmentem imádkozni. 12. És sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban nem láthatta senki, hogy bárkivel vitatkoztam volna, vagy hogy a népet lázítottam volna; 13. tehát nem bizonyíthatják be néked azt, amivel most engemet vádolnak. 14. Azt azonban megvallom néked, hogy én ama tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, hogy én minden tekintetben hiszem azt, ami a törvény szerint való és ami a próféták könyveiben meg van írva; 15. és reménységem van Istenben, hogy - amit ezek maguk is várnak -, feltámadnak majd mind az igazak mind a hamisak.

16. Azért abban gyakorlom magamat, hogy mindenkor tiszta lelkiismeretem legyen Isten előtt és az emberek előtt. 17. Több évi távollét után mentem föl Jeruzsálembe, hogy népemnek alamizsnát vigyek, és áldozatot mutassak be; 18. aközben és amikor a tisztulási fogadalmat teljesítettem, - és nem csődületben, sem nem zavargásban -, 19. talált rám a templomban néhány ázsiai zsidó, akiknek ide eléd kellett volna jönniök, és engemet itt kellett volna vádolniok, ha van valami panaszuk ellenem. 20. Vagy pedig ezek a vádlóim maguk mondják meg, micsoda törvényszegést találtak énbennem, amikor a nagytanács előtt álltam; 21. talán csak amiatt az egyetlen szó miatt vádolhatnak, amelyet köztük állván, így kiáltottam el: A halottak feltámadásában bízó hitem miatt állok most vádlottként előttetek. 22. Félix azonban elhalasztotta a kihallgatást, mert a keresztyén tanításról pontosabb tudomása volt, és azt mondta: Amikor Lüsziász ezredes ide lejön, akkor fogok ügyetekben dönteni; 23. és megparancsolta a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban, és hozzátartozói közül senkit se tiltsanak el attól, hogy néki segítségére legyenek. 24. Néhány nap múltával pedig Félix megjelent feleségével a zsidó származású Druszillával s maga elé hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztusban bízó hit felől. 25. De amikor Pál az igazságosságról (krisztusi életről), az önmegtartóztatásról, és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémülvén azt mondta: Most menj el, de ha megfelelő időm lesz rá, majd magamhoz hívatlak téged. 26. Egyszersmind azt is remélte, hogy Pál pénzt ád majd néki; azért gyakran magához hívatta és elbeszélgetett vele. 27. Két esztendő múltával Porcius Festus lett Félix utóda; Félix azonban, minthogy kedveskedni akart a zsidóknak, Pált fogságban hagyta.