1. Péter és János egyszer fölmentek a templomba az imádkozás idején, éspedig kilenc órakor (d. ti. 3 órakor). 2. Az emberek éppen akkor vittek oda egy férfiút, aki születésétől fogva sánta volt; azt naponta oda szokták vinni a templomnak ahhoz a kapujához, amelyet szép kapunak neveznek, hogy a templomba menőktől alamizsnát kéregessen; 3. amikor az meglátta, hogy Péter és János, a templomba szándékozik menni, alamizsnát kért tőlük. 4. Akkor Péter reátekintett Jánossal együtt, és így szólt: Nézz mireánk! 5. Az figyelmesen rájuk nézett, mert azt remélte, hogy valamit kap tőlük. 6. Péter azonban azt mondta: Ezüstöm és aranyom nincsen nékem, hanem azt adom néked, amim van: a názárethi Jézus Krisztus nevében, - járj! 7. És jobb kezénél fogva fölemelte őt, és azonnal megerősödött annak a lába és a bokája; 8. felugrott, talpra állt és járt, és bement velük a templomba, járkált, ugrándozott és dicsőítette az Istent; 9. és mindenki látta, hogy ő jár-kel és dicsőíti az Istent; 10. és amikor fölismerték, hogy ő volt az, aki a templom szép kapuja mellett ült és ott alamizsnát kéregetett, csodálkoztak és meghökkentek azon, ami ővele történt. 11. Amikor pedig ő állhatatosan Péter és János mellett maradt, a csodálkozó nép mind hozzájuk tódult abba az oszlopcsarnokba, amelyet Salamon oszlopcsarnokának neveznek. 12. Amikor Péter azt látta, így szólt a néphez: Izraelita férfiak, miért csodálkoztok ezen a dolgon, vagy miért tekintetek úgy mireánk, mintha mi a saját erőnkkel vagy kegyességünkkel míveltük volna azt, hogy ez az ember járjon? 13. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az Ő szolgáját Jézust, akit ti elárultatok és megtagadtatok Pilátus előtt, jóllehet ő elhatározta, hogy szabadon bocsátja; 14. ti azonban azt a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kívántátok, hogy Pilátus a ti kedvetekért egy gyilkos embert bocsásson szabadon, 15. azt pedig, aki minket az életre vezérelt, megöltétek; de Isten feltámasztotta Őt a halálból; és annak mi tanúbizonyságtevői vagyunk.

16. És mivel mi hiszünk az Ő nevében, az Ő neve meggyógyította ezt az embert, akit láttok és ismertek, és ez a Jézusban bízó hit visszaadta néki teljes épségét mindnyájatok szeme láttára. 17. És most atyámfiai, tudom, hogy ti tudatlanságból cselekedtetek, miként vezetőitek is; 18. Isten azonban így teljesítette be mind azt, amit már régen hirdetett minden próféta szája által, hogy az Ő Krisztusának szenvednie kell. 19. Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; 20. és így eljöjjenek az Úrtól az enyhülés napjai, és elküldje Jézust, akit Krisztusul (Messiásul) rendelt tinéktek; 21. Őt ugyan az égnek kell befogadnia mindaddig, amíg minden újjá teremtetik, amiről szólt az Isten ősidőktől fogva az Ő szent prófétáinak szája által. 22. Mert Mózes azt mondta: Az Úr a ti Istenetek prófétát támaszt néktek a ti atyátokfiai közül, olyant mint én vagyok; Őreá hallgassatok mindenben, amit csak mond tinéktek. 23. Azonban minden lélek, aki nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. (V. Mózes 18:15.:9) 24. A próféták is Sámueltől és a következőktől fogva valamennyien, akik csak szóltak, ezeknek a napoknak elérkezését hirdették. 25. Ti a prófétáknak fiai vagytok, és örökösei annak a szövetségnek, amelyet Isten a mi atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámnak: A te magod (utódod) által megáldatnak mindnyájan a föld népei. (I. Mózes 22:18) 26. Mindenekelőtt néktek támasztotta tehát Isten az Ő szolgáját és néktek küldte Őt, hogy megáldjon titeket azáltal, hogy mindegyikőtöket megtérítsen a ti gonoszságaitokból.