1. Saul egyetértett azokkal, akik Istvánt meggyilkolták. Azon a napon kezdték el hevesen üldözni a jeruzsálemi eklézsiát, és az apostolokat kivéve a hívők valamennyien szétszóródtak Júdea és Samária vidékeire. 2. Istvánt kegyes férfiak eltemették, és nagyon megsiratták. 3. Saul pedig azon fáradozott, hogy az eklézsiát tönkretegye; azért betolakodott a házakba, és magával hurcolta mind a férfiakat mind az asszonyokat, és börtönbe vetette őket. 4. Azok pedig, akik szétszóródtak, szertejártak és Istennek örvendetes üzeneteként hirdették az Igét. 5. Így jutott el Fülöp Samária egyik városába, és ott Krisztusról prédikált. 6. A sokaság amikor hallgatta Fülöp beszédét, egy szívvel-lélekkel figyelt arra, különösen amikor látta is az égi jeleket, amelyeket Fülöp cselekedett. 7. Ugyanis sok emberből, akiket tisztátalan lelkek szálltak meg, azok a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult; 8. és nagy volt az öröm abban a városban. 9. Élt abban a városban már azelőtt is egy Simon nevű ember, aki varázsló volt, és ámulatba ejtette Samária népét; és azt állította, hogy ő egy nagy valaki; 10. figyelt is reá mindenki, kicsinyek és nagyok, és azt mondták: Ebben az emberben Istennek az az ereje van, amelyet „nagy erőnek" neveznek. 11. Azért figyeltek reá, mert varázslásával már régóta ámulatba ejtette őket. 12. Amikor azonban Fülöp az Isten országáról szóló evangéliomot és Jézus Krisztust hirdette, akkor Fülöpbe vetették bizalmukat, és megkeresztelkedtek mind a férfiak mind az asszonyok. 13. Simon maga is hívővé lett, megkeresztelkedett, állhatatosan együtt maradt Fülöppel, s minthogy látta az égi jeleket és az isteni erők megnyilvánulását, nem győzött álmélkodni. 14. Amikor azután a Jeruzsálemben lévő apostolok meghallották, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost; 15. ezek el is mentek oda, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában; 16. mert közülük még senkire sem szállt reá a Lélek, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.

17. Akkor Péter és János kezüket reájuk tették és azok részesültek a Szentlélekben. 18. Simon amikor látta, hogy a Szentlélek az apostolok kézrátétele által adatik, pénzt kínált nékik, 19. és azt mondta: Adjátok meg nékem is azt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, részesüljön Szentlélekben. 20. Péter azonban így szólt néki: A te pénzed vesszen el veled együtt, mert azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet szerezni. 21. Nincs néked osztályrészed sem részesülésed ebben a dologban, mert a szíved nem őszinte az Isten előtt. 22. Térj meg azért azonnal ebből a te gonoszságodból és kérjed az Urat, talán megbocsátja néked azt, amit szívedben elgondoltál, 23. mert látom, hogy elöntött a keserű irigység és elvetemült gonosz ember vagy. 24. Simon akkor azt mondta: Könyörögjetek értem az Urnák, hogy semmi ne következzék el reám abból, amit mondtatok. 25. Péter és János az után, hogy tanúbizonyságot tett és az Úr igéjét hirdette, visszatért Jeruzsálembe, és útközben a samáriaiaknak még sok falujában hirdette az evangéliomot. 26. Az Úr angyala aztán így szólt Fülöpnek: Készülj fel, és úgy déltájban menj el arra az útra, amely Jeruzsálemből Gáza felé vezet; néptelen út az. 27. Fülöp felkészült és elment. És íme, ott ment azon az úton egy éthiopiai férfiú, az éthiopiaiak királyasszonyának a kandakénak udvari főembere, és egész kincstárának felügyelője, aki fölment Jeruzsálembe, hogy ott imádkozzék; 28. és most hazafelé tartott, és kocsiján ülve Ésaiás prófétát olvasta. 29. Akkor a Lélek azt mondta Fülöpnek: Menj oda és szegődj ahhoz a kocsihoz. 30. Fülöp odafutott és hallotta, hogy a főember Ésaiás prófétát olvasta, és megkérdezte: Vajon érted-é, amit olvasol? 31. Ő azt felelte: Hogyan érthetném magyarázás nélkül? És kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje. 32. Az írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: Mint egy juh mészárszékre vitetett, és amint egy bárány az ő nyírője előtt néma, úgy nem nyitotta szóra száját.