1. Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhakolba, hanem máshonnan lép be, az tolvaj és rabló; 2. aki ellenben az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3. Annak az ajtónálló kinyitja az ajtót, a juhok hallgatnak hangjára, és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. 4. Amikor pedig a maga juhait mind kieresztette, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. 5. Egy idegent azonban semmiképpen nem fognak követni, hanem elfutnak attól, mert az idegennek hangját nem ismerik. 6. Jézus ezt a képes beszédet mondta nékik, de azok nem értették meg, mit jelent az, amit nékik mondott. 7. Azért Jézus így tanított tovább: Bizony, bizony mondom néktek, én vagyok a juhokhoz vezető ajtó. 8. Mind azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. 9. Én vagyok az ajtó; ha énáltalam megy be valaki, megmenekül (a rablóktól és üdvözül), bemegy és kimegy majd, és legelőt talál. 10. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson; én azonban azért jöttem, hogy a juhoknak életük legyen és bőségük legyen. 11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért; 12. a béres, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdona, amikor látja, hogy a farkas közeledik, elhagyja a juhokat és elmenekül, és a farkas elrabolja azokat és szétszórja; 13. a béres elfut, mert csak béres, és nem fekszik szívén a juhokról való gondoskodás. 14. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engemet, 15. éppen úgy, amint ismer engemet az Atya, és amint én is ismerem az Atyát, - és kész vagyok arra, hogy életemet feláldozzam a juhokért. 16. Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor. 17. Azért szeret engemet az Atya, mert leteszem az én életemet (mint valami ruhát), hogy ismét fölvegyem azt. 18. Nem más veszi el azt éntőlem, hanem én teszem le a magam akaratából. Van hatalmam, hogy letegyem, és van hatalmam, hogy azt ismét fölvegyem; ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.

19. E miatt a beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók közt. 20. Közülük sokan azt mondták: Ördög van benne és megbolondult. Miért hallgatjátok Őt? 21. Mások ellenben azt mondták: Ezek a beszédek nem valamely ördögtől megszállt embernek a beszédei; ugyan meg tudja-é nyitni egy ördög a vakok szemét? 22. Abban az időben ünnepelték Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepét; tél volt; 23. Jézus a templomban a Salamon csarnokában járt. 24. Akkor körülvették Őt a zsidók, és így szóltak néki: Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyíltan. 25. Jézus így szólt nékik: Megmondtam már néktek, de nem hiszitek; a munkálkodásom, amelyet az én Atyámnak nevében végezek, tanúskodik énmellettem; 26. de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. 27. Az én juhaim hallgatnak az én hangomra; én ismerem őket, és ők követnek engem. 28. Én örökéletet adok nékik, és soha de soha el nem vesznek, és az én kezemből senki nem ragadja el őket. 29. Az én Atyám, aki őket nékem adta, mindenkinél nagyobb, és az én Atyám kezéből senki sem tudja őket kiragadni. 30. Én és az Atya egy vagyunk. 31. A zsidók akkor ismét köveket ragadtak, hogy Őt megkövezzék. 32. Jézus azt mondta nékik: Az Atyától (reám bízott) sok jó munkát tártam elétek; azok közül melyik jó munka miatt akartok engemet megkövezni? 33. A zsidók így feleltek néki: Jó munkálkodás miatt nem kövezünk meg téged, hanem istenkáromlás miatt, éspedig azért, mert te jóllehet ember vagy, Istenné teszed magad. 34. Jézus azt felelte: Nincs-é megírva a ti törvényetekben, hogy: „Én mondtam: istenek vagytok" (Zsoltár 82:6)? 35. Ha (az Írás) isteneknek mondta azokat (az embereket), akiknek Isten amaz Igéje szólt, - és nem lehet, hogy az írás érvénytelenné legyen, - 36. hogyan mondjátok ti annak, akit az Isten szentelt meg és küldött a világra, hogy istenkáromlást szólsz, mert azt mondtam: Az Isten Fia vagyok? 37. Ha én az Atyámtól reám bízott munkákat nem végezem, ne higgyetek nékem;