1. Abban az időben Héródész (Ántipász), a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról elterjedő hírt, 2. és azt mondta szolgáinak: Ez János, a Keresztelő; ő támadt fel a halálból és azért munkálkodnak benne a csodatévő erők. 3. Héródész ugyanis az ő testvérének Fülöpnek felesége Héródiász miatt elfogatta Jánost, megkötöztette és börtönbe vetette. 4. Mert János azt mondta néki: Nem szabad néked őt elvenned. 5. És Héródész meg akarta Jánost ölni, de félt a néptől, mert az Jánost prófétának tartotta. 6. Amikor pedig Héródésznek születésnapja volt, Héródiász leánya táncolt előttük, és megtetszett Héródésznek; 7. azért esküvel fogadta, hogy megadja néki, bármit kér. 8. Az pedig anyja felbujtására így szólt: Add ide nékem azonnal egy tálon Keresztelő János fejét. 9. A király ezt hallva elszomorodott; de esküje miatt és a vendégei miatt megparancsolta, hogy adják oda néki (Keresztelő János fejét); 10. és elküldvén a hóhért, a börtönben lefejeztette Jánost. 11. És az ő fejét egy tálon odavitték és átadták a leánynak, az meg az ő anyjának. 12. János tanítványai azután odamentek, és János testét elvitték s eltemették, majd elmentek, és hírül adták Jézusnak. 13. Jézus amikor mind ezt meghallotta, elment onnan hajón, csak egyedül egy elhagyatott helyre; a sokaság azonban ezt megtudta, és a városokból gyalog követte Őt. 14. És amikor partra szállt, meglátta a nagy sokaságot, megkönyörült rajtuk, és a betegeiket meggyógyította. 15. Amikor pedig beesteledett, odamentek hozzá a tanítványok, és azt. mondták: elhagyatott ez a hely, és az idő már eljárt; azért bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget. 16. Jézus azonban azt mondta nékik: Nem szükséges, hogy elmenjenek; ti adjatok nékik enni. 17. De azok így szóltak néki: Nincs itt más eleségünk, csak öt kenyér és két hal. 18. Akkor azt mondta: Hozzátok ide nékem azokat.

19. Azután megparancsolta, hogy a sokaság üljön le a fűre; Ő pedig kezébe vette az öt kenyeret meg a két halat, az égre tekintett, hálát adott, és darabokra törvén a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. 20. És mindnyájan ettek és jóllaktak; azután felszedték a maradék darabokat, és megtelt tizenkét kosár. 21. Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül. 22. Jézus akkor azonnal kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak hajóba, és Őt megelőzve menjenek át a túlsó partra, amíg Ő elbocsátja a sokaságot. 23. És amikor elbocsátotta a sokaságot, fölment a hegyre egyedül, hogy imádkozzék. Amikor pedig beesteledett, csak maga volt ott. 24. A hajó pedig a szárazföldtől már nagyon messze járt, és a habokkal küszködött, mert a szél velük szembe fújt. 25. Az éjszaka negyedik őrségének idején azonban Jézus a vízen járván odament hozzájuk. 26. A tanítványok amikor látták, hogy Ő a vízen jár, megrémültek és azt mondták: Kísértet, és félelmükben kiáltoztak. 27. De Jézus azonnal így szólt nékik: Bízzatok, én vagyok; ne féljetek! 28. Akkor Péter megszólalt, és azt mondta néki: Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy a vízen hozzád mehessek. 29. Ő így szólt: Jöjj! Péter kiszállt a hajóból, járt a vízen, és Jézus felé ment. 30. De amikor a nagy szélvihar láttán megfélemlett, merülni kezdett és felkiáltott: Uram, ments meg engem! 31. Jézus azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és azt mondta néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? 32. És amint beléptek a hajóba, elállt a szél. 33. A hajóban lévők pedig leborultak Őelőtte, és így szóltak: Bizony, Isten Fia vagy. 34. Azután partra szálltak, és a szárazföldön elmentek Gennészáretbe. 35. És amikor annak a helységnek lakosai felismerték Jézust, szétküldtek arra a környékre, és minden beteget Őhozzá vittek, 36. és kérték Őt, hogy legalább a ruhája bojtját érinthessék; és mind azok, akik érintették, meggyógyultak.