1. Jézus, hat nap múltával maga mellé vette Pétert, Jakabot meg ennek testvérét Jánost, és velük külön fölment egy magas hegyre. 2. És elváltozott előttük; arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, mint a napfény. 3. És ímé, megjelent nékik Mózes és Illés, és beszélgettek Ővele. 4. Péter pedig megszólalván ezt mondta Jézusnak: Uram, milyen jó, hogy mi itt vagyunk; ha akarod, csinálok itt három sátrat, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 5. Még beszélt, amikor egy fényes felhő körülvette őket, és a felhőből egy hang szólt: Ez az én szeretett Fiam, akiben örömömet találtam; Őreá hallgassatok. 6. Amint a tanítványok ezt hallották, arcra borultak és igen megijedtek. 7. Jézus pedig odament hozzájuk, megérintette őket, és így szólt: Keljetek föl, ne féljetek. 8. Akkor föltekintettek, de senkit sem láttak, csupáncsak Jézust. 9. Amikor a hegyről lementek, Jézus megparancsolta nékik, mondván: Senkinek se szóljatok arról, amit láttatok, csak amikor az Ember Fia a halálból feltámadt. 10. A tanítványok megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek? 11. Ő ezt felelte nékik: (Jól mondják), Illés csakugyan eljön, és mindent helyreállít majd, 12. de én azt mondom néktek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit akartak; így kell majd az Ember Fiának is tőlük szenvednie. 13. Akkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nékik. 14. Amikor visszaérkeztek a sokasághoz, hozzáment egy ember, térdre borult előtte, 15. és így szólt: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved; gyakorta esik tűzbe, és gyakorta vízbe. 16. Azért elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani. 17. Jézus felelvén azt mondta: Óh hitetlen és elvetemült nemzetség, meddig kell még veletek lennem? Meddig kell még titeket elszenvednem? Hozzátok őt ide elém. 18. És Jézus megdorgálta az ördögöt; az kiment a gyermekből, és a gyermek attól az órától fogva meggyógyult.

19. Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és azt kérdezték tőle: Miért nem tudtuk azt kiűzni mi? 20. Jézus azt mondta nékik: A ti kishitűségetek miatt; mert bizony mondom néktek: Ha van csak akkora hitetek, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: Menj el innen amoda, odamegy majd, és semmi sem lesz néktek lehetetlen. 21. Ez a fajta pedig nem megy ki, csak imádság és böjtölés által. 22. Amikor pedig a tanítványok Galileában összegyülekeztek, Jézus így szólt nékik: Az Ember Fia az emberek kezébe adatik majd, 23. és megölik Őt, de harmadnap fel fog támadni. És nagyon elszomorodtak. 24. Amikor Kapernaumba érkeztek, a templomi adószedők odamentek Péterhez, és azt kérdezték tőle: a ti Mesteretek nem fizeti meg a templomi adót? (Ez az adó: egy didrakhma volt, azaz kb. két forint.) 25. Ő így szólt: Megfizeti. És amikor bement a házba, Jézus azonnal azt kérdezte tőle: Mit gondolsz Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? Fiaiktól-é (azaz családtagjaiktól-é), vagy az idegenektől? 26. Péter azt felelte: Az idegenektől. Jézus így szólt: Tehát a fiak adómentesek. 27. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj el a tópartra, vess be egy horgot, húzd ki az első ráakadó halat, és felnyitván száját, egy ezüst sztátért (görög ezüstpénz, értéke kb. négy forint) találsz benne; vedd ki azt, és add oda nékik (a templomi adószedőknek) értem és érted.