1. Mit szóljunk hát ehhez? Állhatatosan megmaradjunk a bűnben, hogy azáltal a kegyelem még inkább megsokasodjék? 2. Semmiképpen sem! Mi akik meghaltunk a bűnnek, mi módon élhetnénk még abban? 3. Avagy nem tudjátok, hogy mi akik megkereszteltettünk Jézus Krisztusra, az Ő halálára kereszteltettünk meg? 4. Így hát Ővele együtt a keresztség által eltemettettünk a halálba, hogy amiképpen Krisztus az Atya dicsősége által a holtak közül feltámasztatott, azonképpen mi is új életben éljünk. 5. Mert ha mi az Ő halálához hasonló halállal egybeforrtunk Ővele, ugyanúgy részesei leszünk az Ő feltámadásának is; 6. mert tudjuk, hogy a mi óemberünk ővele együtt megfeszíttetett, hogy a mi bűnnek szolgáló testünk megsemmisüljön, hogy mi már többé ne szolgáljunk a bűnnek; 7. mert aki meghalt, szabaddá lett a bűntől. 8. Ha pedig Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk, 9. mert tudjuk, hogy Krisztus, akit Isten feltámasztott a halottak közül, soha többé nem hal meg, a halál soha többé nem uralkodik Őrajta. 10. Mert halála azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek; az pedig, hogy él, azt jelenti, hogy Istennek él. 11. Úgy tekintsétek hát ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, és a Jézus Krisztussal való közösségben Istennek éltek. 12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy az ő kívánságainak engedelmeskedjetek, 13. és ne adjátok oda a bűnnek a ti tagjaitokat az igazságtalanságnak fegyvereiül, hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint olyanok, akik a halottak közül életre keltetek, és tagjaitokat adjátok oda az Istennek az igazságosságnak (a jó cselekvésnek) fegyvereiül; 14. ugyanis a bűn nem fog többé tirajtatok uralkodni, mert már nem törvény alatt éltek, hanem kegyelem alatt. 15. Mi következik ebből? Talán az, hogy bűnt bűnre halmozzunk, mert nem törvény alatt élünk, hanem kegyelem alatt? Semmiképpen sem!

16. Jól tudjátok, hogy akinek szolgául adjátok oda magatokat, hogy néki engedelmeskedjetek, - szolgái vagytok annak, akinek engedelmeskedtek; vagy a bűnnek szolgáltok, és akkor a halál martalékává lesztek, vagy (Istennek) engedelmeskedtek, és akkor megigazultok. 17. De hála az Istennek, hogy már nem vagytok a bűnnek szolgái, hanem szíves-örömest engedelmesekké lettetek a tanítás azon formájának (az evangéliomnak), amelyre titeket Isten elsegített; 18. minthogy ekképpen megszabadultatok a bűntől, szolgáivá lettetek az igazságosságnak (Isten akaratának). 19. Emberi módon szólok testeteknek erőtelensége miatt. Amiképpen ugyanis egykor a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek odaadtátok tagjaitokat, hogy a törvénytelenséget szolgálják, most ugyanúgy adjátok oda tagjaitokat, hogy az igazságosságot szolgálják, hogy szent életet éljetek. 20. Mert amikor a bűnnek voltatok szolgái, nem az isteni igazságosság (nem az Isten üdvözítő akarata) szerint éltetek. 21. Mi volt akkor annak az eredménye? Az, amit most szégyelltek; mert annak bizony halál a vége. 22. Most ellenben minthogy ti megszabadultatok a bűntől, Istennek pedig szolgáivá lettetek, - annak az eredménye az, hogy szentek vagytok, a vége pedig örökélet. 23. Mert a bűn zsoldja: halál, az Istennek kegyelemből származó ajándéka pedig az, hogy örökké együtt élünk a mi Urunkkal Jézus Krisztussal.