1 A templomból hangos szózatot hallottam, mely ezt mondta a hét angyalnak: "Menjetek el és öntsétek ki az Isten indulatának hét csészéjét a földre!" 2 Elment az első: kiöntötte csészéjét a földre, s gonosz és rossz fekély támadt azokon az embereken, akik a fenevad bélyegét viselték és képe előtt leborultak. 3 A második a tengerre töltötte ki csészéjét, és abból olyan vér támadt, minta halotté volna, úgyhogy a tengerben levő összes élőlények meghaltak. 4 A harmadik a folyókra és a vizek forrásaira töltötte csészéjét, és azok vérré váltak. 5 Hallottam a vizek angyalát szólni: "Igazságos vagy te, ki vagy és voltál, Te Törvényszerű, hogy ezeket az ítéleteket hoztad. 6 Mert szentek és próféták vérét ontották ki, és most vért adtál inniuk. Megérdemelték." 7 Hallottam, hogy megszólalt az oltár: "Uram, mindeneken uralkodó Isten. Csakugyan igazak és igazságosak ítéleteid." 8 A negyedik a napra töltötte ki csészéjét, s elrendelték neki, hogy tűzzel perzselje az embereket. 9 Nagy hőség perzselte az embereket, úgyhogy káromolni kezdték az Isten nevét, akinek fennhatósága volt ezeken a csapásokon, és nem tértek más felismerésre, hogy dicsőséget adjanak neki. 10 Az ötödik a fenevad trónjára öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak királysága elsötétedett. A nyelvüket harapdálták kínjukban, 11 s a mennynek Istenét káromolták kínjaik és fekélyeik miatt, de nem tértek új felismerésre, és nem hagyták el tetteiket. 12 A hatodik a nagy Eufrátesz folyamra öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak vize kiszáradt, hogy a napkeleti királyok útja elkészüljön. 13 Ekkor láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jött elő, melyek olyanok voltak, mint a békák. 14 Ördögi szellemeknek csodajeleket tevő szellemei ezek, akik szétmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindeneken uralkodó Isten nagy napjának ütközetére. 15 Lásd! Tolvajként megyek el. Boldog, aki ébren lesz és megőrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák torz alakját. 16 S összegyűjtötte őket a héberül Harmagedónnak nevezett helyre.

17 A hetedik a levegőre öntötte ki csészéjét. Ekkor a templomból a tróntól hatalmas szózat tört elő: "Meglett!" 18 S erre villámlások, szózatok és mennydörgések támadtak, és nagy rengés keletkezett, amilyen nem támadt, amióta ember lett a földön, nem támadt soha ekkora nagy rengés. 19 Erre a nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai leomlottak. Az Isten előtt megemlékeztek a nagy városról, és az Isten haragos indulatának borával telt poharat adtak neki. 20 Erre minden sziget eltűnt, s a hegyekre nem találtak rá többé. 21 Tálentomnyi jegekből nagy eső zuhogott az égből az emberekre. (Akkora jegek zuhogtak az égből az emberekre, mint egy-egy talentom.) A jégeső csapása miatt az emberek káromolták az Istent, mert igen nagy volt az a csapás.