34 Mikor Jézus kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, mert olyanok voltak, mint a pásztortalan juhok. Aztán hozzáfogott, hogy sok mindenre tanítsa őket. 35 Már későre járt az idő, mikor a tanítványai hozzáléptek és így szóltak: "Puszta a hely és már késő az óra! 36 Bocsásd el őket, hadd menjenek el a környező földekre és falvakba, hadd vásároljanak valamit maguknak, hogy ehessenek." 37 Ő azonban ezt felelte nekik: "Adjatok nekik ti enni!" "Elmenjünk és vásároljunk kétszáz dénár árú kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?" - kérdezték azok. 38 "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" - szólt nekik Jézus. Ahogy megtudták, így szóltak: "Öt kenyerünk van és két halunk!" 39 Ekkor Jézus elrendelte, hogy fektessenek le mindenkit a friss fűbe, társaságonként külön. 40 Le is telepedtek százas, ötvenes csoportokban. 41 Ekkor fogta az öt kenyeret és két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, aztán megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy azok a tömeg elé tegyék, a két halat is elosztotta mindnyájuknak. 42 Mind ettek és jóllaktak. 43 Azután összeszedték a darabokat és azok tizenkét kosarat töltöttek meg, szedtek halakat is. 44 Ötezer férfi volt, aki a kenyerekből evett. 45 Tüstént azután arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba s menjenek át előtte a túlsó partra Betszaidába, míg ő a tömeget elbocsátja. 46 Miután elbúcsúzott tőlük, a hegyre ment imádkozni. 47 Késő este lett s a hajó a tó közepén volt, míg ő egyedül a szárazföldön. 48 Aztán meglátta őket, hogy az evezéssel kínlódtak amiatt, hogy a szél ellenükbe fújt. Azért az éjszaka negyedik őrségének idején a tavon járva hozzájuk indult. Mikor el akart menni mellettük, 49 azok, ahogy meglátták, hogy a tengeren jár, azt vélték, hogy kísértet és felkiáltottak. 50 Mert mind látták őt és nyugtalanság fogta el őket. Ám ő azonnal beszélni kezdett hozzájuk." Bízzatok! Én vagyok! - mondotta nekik - Ne féljetek!" 51 Majd beszállt hozzájuk a hajóba. Ekkor alábbhagyott a szél. Azok bensejét az eset rendkívül felzavarta, úgyhogy egészen magukon kívül voltak. 52 A kenyerek történetéből ugyanis nem merítettek belátást, meg volt kövesedve a szívük.

53 Mikor átkeltek, Genezáret földjére tartottak s ott vetettek horgonyt. 54 Ahogy kiléptek a bárkából, azonnal felismerték őt, 55 sietve bejárták azt az egész vidéket s elkezdték azokat, akik gonoszul szenvedtek, ide is, oda is hordozni, ahol csak hallották, hogy jelen van. 56 Ahová csak bement, falvakba, városokba, tanyahelyekre, a terekre kitették az elerőtlenülteket és kérlelték, hogy csak a köpenyének bojtját megérinthessék. S akik megérintették, megmenekültek.