1. Péter és János együtt mentek fel a templomba, az imádkozás órájára, kilenc órakor. 2. És egy férfit hoztak oda, aki születésétől fogva sánta volt. Ezt naponta oda szokták vinni a templomnak úgynevezett Ékes-kapujába, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. 3. Mikor ez látta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. 4. Ekkor Péter Jánossal együtt rátekintett és így szólt: Nézz ránk. 5. Ő tehát figyelmesen rájuk nézett abban a reményben, hogy valamit kap tőlük. 6. De Péter azt mondta: Ezüstöm és aranyom nincs, de amim van, azt adom neked: a Názáreti Jézus Krisztus nevében, — járj! 7. És jobbkezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödött a lába és a bokája. 8. Felszökött, talpra állott és járt. Majd bement velük a templomba és dicsérte az Istent járkálva, szökellve. 9. És az egész nép látta őt, hogy jár és dicséri az Istent, 10. és felismerték, hogy ez volt az, aki alamizsnáért ült a templom Ékes-kapujában. És megteltek csodálkozással és megdöbbenéssel afelett, ami vele történt. 11. Miközben pedig ő állandóan Péter és János nyomában volt, az egész nép megdöbbenve összefutott hozzájuk az oszlopcsarnokba, amelyet Salamonénak neveznek. 12. Ennek láttára pedig Péter így szólt a néphez: Izrael férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek úgy ránk, mintha tulajdon erőnkkel vagy kegyességünkkel műveltük volna azt, hogy ő járjon. 13. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a mi atyáink Istene, megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, akit ti elárultatok és megtagadtatok Pilátus előtt, bár ő ítéletével el akarta bocsátani. 14. Ti azonban azt a Szentet és Igazat megtagadtátok és azt kívántátok, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon nektek, 15. az élet fejedelmét pedig megöltétek, azt, akit az Isten feltámasztott a halottak közül. Ennek mi tanúi vagyunk. 16. És az ő nevébe vetett hit által erősítette meg ő maga ezt, akit ti láttok és ismertek, és a tőle kapott hit adta vissza épségét, mindnyájatok szeme láttára. 17. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti vezetőitek is.

18. Az Isten pedig így töltötte be mindazt, amit eleve hirdetett minden próféta szája által, hogy az ő Krisztusának szenvednie kell. 19. Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek s így eljöjjenek az enyhülés napjai az Úrtól, 20. és elküldje Jézust, akit Krisztusul rendelt nektek, 21. és akit az égnek kell magába fogadnia mindaddig, míg minden újjá nem teremtetik, amiről szól az Isten az ő szent prófétáinak szája által eleitől fogva. 22. Mert Mózes ezt mondta: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, atyátokfiai közül, mint engem: mindenben őt hallgassátok, amit csak mond nektek. 23. Lesz pedig, hogy minden lélek, amely nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. 24. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek. 25. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten kötött a mi atyáinkkal, amikor így szólt Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a föld nemzetségei mindnyájan. 26. Az Isten az ő Fiát elsősorban nektek támasztotta fel és elküldte őt, aki megáld titeket azáltal, hogy mindegyikőtök megtér a bűneiből.