1. Avagy nem tudjátok, atyámfiai, — mert törvényt ismerőkhöz szólok, — hogy a törvény csak addig uralkodik az emberen, amíg ő él? 2. Mert a férjes asszonyt a törvény a férjéhez köti, amíg a férje él: de ha meghal, akkor az asszony megszabadul a férj törvényétől, 3. így tehát házasságtörőnek mondják, ha férje életében más férfiúé lesz; ha ellenben meghal a férje, szabad a törvénytől, úgy hogy nem házasságtörő, ha más férfiúé lesz. 4. Azért atyámfiai ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki a halottak közül feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. 5. Mert mikor a testben voltunk, tagjainkban a törvény által ébresztett bűnös szenvedélyek működtek, hogy a halálnak gyümölcsözzenek. 6. De most megszabadultunk a törvénytől, minthogy meg haltunk arra nézve, ami fogságában tartott, hogy szolgáljunk a Lélek újságában és nem a betű óságában. 7. Mit mondunk tehát? Bűn a törvény? Semmiképen! Sőt inkább a bűnt nem ismertem, csak a törvény által. Mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondta volna: Ne kívánd! 8. De a bűn felhasználta az alkalmat, és a parancsolat által mindenféle gonosz kívánságot ébresztett bennem, mert a törvény nélkül a bűn halott. 9. Én pedig egykor törvény nélkül éltem. De a parancsolat eljöttével életre kelt a bűn, 10. én pedig meghaltam; és így halálomra volt az a parancsolat, amely életet ígért. 11. Mert a bűn felhasználta az alkalmat a parancsolat által, megcsalt engem és megölt általa. 12. De azért a törvény szent és a parancsolat is szent és igaz és jó. 13. Tehát ami jó, az nekem halálommá lett? Semmiképen! Sőt inkább a bűn, hogy bűn-volta nyilvánvalóvá legyen, a jó által nekem halált okoz, hogy felettébb bűnös legyen a bűn a parancsolat által. 14. Mert tudjuk, hogy a törvény Lélek szerint való, de én testi vagyok, eladva a bűnnek. 15. Mert amit véghez viszek, nem ismertem; mert nem azt teszem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem. 16. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, egyetértek a törvénnyel, hogy az jó.

17. Most tehát már nem én viszem azt véghez, ha nem a bennem lakozó bűn. 18. Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó; mert akaratom van ugyan a jóra, de hogy azt elvégezzem, nem sikerül. 19. Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok. 20. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor nem én magam viszem azt véghez, hanem a bennem lakozó bűn. 21. Tehát magamra nézve mintegy törvényt állapíthatom meg, hogy noha a jót akarom, csak a rosszat tudom cselekedni. 22. Mert gyönyörködöm ugyan az Isten törvényében a belső ember szerint, 23. de látok egy másik törvényt tagjaimban, amely az én elmém törvénye ellen hadakozik és engem foglyul ejt a bűn törvényének, amely tagjaimban van. 24. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből? 25. Hálát adok az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért bár én az elmémmel az Isten törvényének szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.