1 Akkor jelentette ki Isten mindezeket: 2 „Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál. 3 Ne imádj más istent rajtam kívül! 4 Ne készíts semmiféle bálványt magadnak: se bálványszobrot, se képet, amely fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben lévőkre hasonlít! 5 Idegen istenek, vagy bálványaik előtt meg ne hajolj, s őket ne imádd, mert én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok! Akik ebben vétkeznek, azok gyűlölnek engem, s ezért megbüntetem őket. Sőt leszármazottjaikat is megbüntetem a harmadik és a negyedik nemzedékig. 6 Ugyanakkor hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem, és engedelmeskednek parancsaimnak. Sőt, utódaikkal is így bánok, ezer nemzetségen keresztül. 7 Ne élj vissza Istened, az Örökkévaló nevével, mert nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevével visszaél! 8 Emlékezz rá, hogy a szombati nyugalom napját szentnek tartsd! 9 Hat napon keresztül dolgozz, és végezd mindenféle munkádat. 10 De a hetedik nap Istenednek, az Örökkévalónak szombatja, ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát: se te magad, se családod tagjai, se szolgáid, se háziállataid, de még a városaitokban közöttetek lakó idegen nemzetiségűek se! 11 Mert az Örökkévaló hat napon át teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van; de a hetedik napon abbahagyta a munkáját. Ezért áldotta meg a szombati nyugalom napját, és ezért választotta külön a többi naptól a maga számára. 12 Becsüld meg apádat és anyádat, és tisztelettel bánj velük, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked! 13 Ne gyilkolj meg senkit! 14 Ne kövess el házasságtörést! 15 Ne lopj! 16 Ne tanúskodj hamisan senki ellen! 17 Ne kívánd magadnak, ami a másé: se a házát, se a feleségét, se a szolgáját, se a szolgálóját, se az ökrét, se a szamarát, se más egyebét!” 18 A nép tehát ott állt a hegy lábánál, látta a villámokat, a füstöt, hallotta a sófár hangját és a mennydörgést. Nagyon megrettentek, remegtek a félelemtől, és elhúzódtak a hegy közeléből.

19 Azt mondták Mózesnek: „Jobb lesz, ha te beszélsz velünk! Hallgatni fogunk rád, csak ne Isten szóljon hozzánk közvetlenül, mert azt nem éljük túl!” 20 Mózes így válaszolt: „Ne féljetek! Isten azért jött közel hozzátok, hogy próbára tegyen titeket. Azt akarja, hogy tiszteljétek őt, és ez visszatartson titeket attól, hogy vétkezzetek ellene.” 21 A nép tehát távolabb állt a hegytől, Mózes viszont közelebb ment ahhoz a sötét felhőhöz, amely Istent körülvette. 22 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd meg ezt Izráel népének: »Saját szemetekkel láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok! 23 Soha ne merészeljetek bálványisteneket készíteni magatoknak ezüstből vagy aranyból, akiket velem egy sorba helyeznétek! 24 Földből készítsetek nekem oltárt, és azon áldozzátok föl égő- és hálaáldozataitokat, juhaitokat és ökreiteket! Azokon és csak azokon a helyeken építsetek oltárt, ahol én akarom, hogy emlékezzetek rám! Ezeken a helyeken eljövök hozzátok, és megáldalak benneteket. 25 Ha pedig kövekből építitek az oltárt, csak faragatlan köveket használjatok. Ha valamilyen szerszámmal megfaragod a köveket, akkor már nem lesznek alkalmasak erre a célra. 26 Oltáromhoz ne építs lépcsőt, mert akkor tested eltakart részei is láthatóvá válhatnak, amikor fölmész a lépcsőn.«”