1 Halld meg ezt, Izráel népe! Halld meg siratóénekem, amellyel gyászollak téged! 2 „Jaj, elesett Izráel szűz leánya, fel sem kel soha többé! Olyanná lett, mint akit fegyver sújtott porba! Saját földjén terült el, ott hagyták egyedül, nincs, aki fölemelje!” 3 Mert ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ha egy városból ezren indultok csatába, csak száz tér vissza élve, ha százan indultok, csak tíz tér haza épségben.” 4 Ezt üzeni az Örökkévaló Izráel népének: „Engem keressetek, hogy éljetek! 5 Ne Bételbe igyekezzetek, ne Gilgálba siessetek! Beérsebába se menjetek át, hiszen Gilgál lakóit száműzetésbe hurcolják, Bételt meg porig rombolják!” 6-7 Ti, akik elcsavarjátok a jogosságot, és lábbal tiporjátok az igazságosságot, az Örökkévalót keressétek, és élni fogtok! Különben olthatatlan tűz gyullad fel József házában, amely még Bételt is porrá égeti! 8 Ő az, aki a Fiastyúkot és a Kaszás-csillagot teremtette, a sűrű sötétséget hajnallá változtatja, a nappalt meg éjszakává. Ő szólítja elő a tengerek vizét, és elborítja a föld színét vele. Örökkévaló — ez az ő neve! 9 Ő sújt le a hatalmasokra, mint a villám, és hirtelen elpusztítja váraikat. 10 Ti gyűlölitek azt, aki nyilvánosan elítéli az igazságtalanságot, és utáljátok, mert igazat mond. 11 Tudjátok meg hát: mivel letapostátok a szegényeket, és elvettétek tőlük még a kenyérnek való gabonát is, ezért hiába építitek előkelő házaitokat, nem fogtok bennük lakni soha! Hiába gondozzátok szép szőlőiteket, meg sem kóstolhatjátok a borát! 12 Jól tudom, milyen sok bűn terhel titeket, s milyen sokat vétkeztetek: nyomorgatjátok az igazakat, elfogadjátok a megvesztegetést, megfosztjátok jogaiktól a szegényeket a bíróság előtt. 13 Ezért, aki értelmes, bölcsebb, ha hallgat, mert gonosz időket élünk. 14 Törekedjetek inkább a jóra, ne a rosszra, akkor nyugodtan élhettek, s az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene valóban veletek lesz, ahogyan mondogatjátok! 15 Gyűlöljétek a gonoszt, és szeressétek a jót, állítsátok helyre az igazságos ítélkezést! Akkor talán megkönyörül rajtatok az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene, és megkegyelmez Izráel maradékának.

16 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene: „Minden utcán keservesen jajgatni fognak, és a tereken rémülten kiáltoznak. Siratni hívják még a földműveseket is, a siratóasszonyokkal együtt, hogy jajgassanak. 17 Bizony, minden szőlőskertben sírni fognak, amikor átmegyek közöttetek!” — ezt mondja az Örökkévaló. 18 Jaj nektek, akik kívánjátok az Örökkévaló napját! Mit reméltek az ő napjától? Hiszen számotokra sötét az a nap, nem világosság! 19 Úgy jártok vele, mint aki oroszlán elől fut, és medve támadja meg. Vagy a házába menekülve a falhoz támaszkodik, s ott marja meg a vipera. 20 Hiszen számotokra sötétséget hoz az a nap, nem világosságot! Bizony, sűrű homályt, amelyben még halvány fénysugár sincs! 21 „Gyűlölöm vallásos ünnepeiteket, nem szenvedhetem tovább! Nem gyönyörködöm ünnepi gyűléseitekben! 22 Hiába hoztok elém égő- és ételáldozatokat, nem fogadom el tőletek, hizlalt hálaáldozati állataitokra rá sem nézek! 23 Elegem van dicsőítő énekeitek zajából! Hallani sem bírom hárfátok dallamát! 24 Inkább áradjon az ítélet, zúduljon alá az igazság, mint a hirtelen támadt árvíz, vagy a medréből kilépő folyó!” 25 „Izráel, égőáldozatokat és ételáldozatokat hoztál nekem negyven évig, a pusztai vándorlás idején. 26 De hordoztátok isteneitek, Szikkút, Molok, Kijjún, meg a csillagok isteneinek bálványait, amelyeket magatoknak készítettetek! 27 Ezért hát messzire űzlek titeket, száműzetésbe hurcolnak benneteket, Damaszkuszon is túlra!” — ezt mondja az, kinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene.