1 Hová tűnt a kedvesed, szépek szépe? Merre ment a kedvesed? Hadd keressük veled együtt! 2 Kertjébe ment szerelmesem, a balzsamillatú virágok kertjébe, hogy a virágok között legeltessen, és liliomokat szedjen. 3 Én az övé vagyok, és kedvesem az enyém! Ő a liliomok között legelteti nyáját! 4 Szépséges vagy szerelmesem, oly szép, mint Tirca városa, mint Jeruzsálem, oly gyönyörű! Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett! 5 Fordítsd el tekinteted rólam, mert rabul ejt szemed! Hajad, mint kecskenyáj, amely Gileád hegyéről ereszkedik alá. 6 Fogaid, mint a frissen nyírott juhok, amint a fürdetőből feljönnek, mind ikreket ellenek, és egy sem hullik el. 7 Halántékod, mint a gránátalma gerezdje, fátyolod mögött. 8 A királynék hatvanan, az ágyasok nyolcvanan vannak, a leányoknak se szeri, se száma. 9 De egyetlen az én galambom, hibátlan szerelmesem, anyjának egyetlene, szülőjének szemefénye! Csodálják őt a leányok, és boldognak mondják, dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok: 10 „Kicsoda ez?! Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag, oly szép, mint a telihold, tiszta, mint a napfény, félelmetes, mint zászló a sereg felett!” 11 Lementem a diófás kertbe, hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya, kihajtott-e a szőlő, kinyílt-e már a gránátalma virága. 12 Észre sem vettem, mikor ő felemelt királyi harci szekerébe.