1 Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta a ruháit, majd zsákruhába öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment. 2 Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek. 3 Elmentek Ézsaiáshoz és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje. 4 Talán meghallotta Istened, az Örökkévaló, hogy mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent káromolja és gyalázza. Talán meg is fenyíti őt Istened, az Örökkévaló ezért az istenkáromlásért, amely bizonyára feljutott hozzá. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«” 5-6 Ézsaiás meghallgatta a király üzenetét, majd így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit az asszír király szolgái mondtak, mert ők engem gyaláztak és káromoltak! 7 Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír király ellen. Amikor a király híreket kap, hazatér országába, ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«” 8-9 Ezután Tirháká, Etiópia királya felvonult seregével Asszíria királya ellen. Amikor ezt az asszír király megtudta, elvonult Lákisból, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké ekkor Libnába ment, mert közben hallotta, hogy az asszír király ott tartózkodik. Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki szóban és írásban is: 10 „Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának a kezébe; mert Istened becsap téged! 11 Láthatod, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?!

12 Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni népét Asszíria hatalmától. 13 Nézd meg mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!” 14 Ezékiás meghallgatta a követeket, átvette tőlük az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset, 15 és így könyörgött az Örökkévalóhoz: 16 „Örökkévaló, Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te teremtetted az eget és a földet! 17 Kérlek, Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent káromolta és gyalázta! 18 Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat, 19 azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek nem voltak valódiak, csupán emberi kéz kőből és fából készült alkotásai — ezért tudták elpusztítani azokat. 20 Ezért hát, Örökkévaló, Istenünk, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy egyedül te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!” 21 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene. Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt, 22 válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek: »Bizony Sion szűz leánya kicsúfol téged! Jeruzsálem leánya kigúnyol téged! 23 De te, Asszíria királya, kit gúnyoltál ki? Ki ellen szóltál olyan kevélyen? Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel? Kit gyaláztál és káromoltál? Izráel Szentjét! Bizony, ellene vétkeztél!