1 Ki hitte el, amit hallottunk, és hirdettünk? Ki előtt volt nyilvánvaló az Örökkévaló hatalma? 2 Felnőtt az Örökkévaló szeme előtt, mint friss hajtás, fiatal csemete, mint gyökérsarj a száraz földből. De nem láttuk vonzónak külsejét, nem találtuk sem szépnek, sem érdekesnek. 3 Az emberek lenézték őt, még barátai is elhagyták. Tudta, mi a fájdalom, és hogy mit jelent a betegség, de mi arcunkat eltakartuk, hogy ne is lássuk. Nem törődtünk vele. 4 Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmaink nehezedtek rá. S mi még azt hittük, hogy Isten csapásai sújtják, hogy ő veri és bünteti! 5 Bizony, bűneinkért kapott sebeket, vétkeinkért törték össze őt! Békességünk büntetését ő fizette meg, és sebei árán gyógyultunk meg. 6 Mind a saját fejünk után mentünk, szétszéledtünk és eltévedtünk, mint nyájtól a juhok, de az Örökkévaló az ő vállára rakta mindannyiunk vétkeit. 7 Bántalmazták és megsebesítették, de alázattal viselte. Szó nélkül tűrte, s nem tiltakozott, mint a bárány, ha levágni viszik, mint juh, mikor némán tűri, hogy megnyírják. 8 Erőszakkal fogták el, és igazságtalanul ítélkeztek fölötte. Kortársai közül senki sem értette meg, hogy népem bűnei miatt ítélték halálra, és irtották ki az élők közül. 9 Gonosztevők között jelölték ki sírhelyét, de a gazdagok sírjába került. Megölték, bár semmi gonoszt nem tett, nem találtak hamisságot még beszédében sem! 10 Bizony, az Örökkévaló akarta összetörni őt. Ő határozott úgy, hogy Szolgájának szenvednie kell, és életét bűnért való áldozatul kell adnia. Azután Szolgája meglátja majd „utódait”, hosszúra nyújtja életét, és sikerre viszi az Örökkévaló akaratát. 11 „Lelke vajúdása után látni fog, és elégedettség tölti be. Igaz Szolgámat sokan megismerik, és ők is igazakká lesznek általa, mert vétkeiket Szolgám viseli. 12 Mivel lelkét önként adta halálra, és a bűnösök közé sorolták, mivel magára vette sokak bűneit, és a bűnösökért imádkozott, ezért jutalmat a hatalmasok között osztok neki, és osztályrészét a győzelmi zsákmányból a hősök között kapja meg” — mondja az Örökkévaló.