1 Egyszer több ezren gyűltek össze Jézus körül. Olyan sokan voltak, hogy majdnem letaposták egymást. Jézus ekkor a tanítványaihoz fordult: „Tartsátok távol magatokat a farizeusok kovászától, vagyis attól a képmutatástól, amely rájuk jellemző! 2 Mert minden eltitkolt dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik! 3 Amit a sötétben mondotok, azt a világosságban fogják hallani. Amit a belső szobákban suttogtatok egymás fülébe, azt a háztetőkről fogják kihirdetni.” 4 „Nektek mondom, a barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de utána már nem árthatnak. 5 Megmondom, kitől féljetek: Istentől, akinek hatalma van, hogy miután megölt, a Gyehennára dobjon! Őt féljétek és tiszteljétek! 6 Ugye, két fillérért öt verebet lehet venni? Mégis, egyetlen ilyen verébről sem feledkezik el Isten. 7 Még a hajszálaitokat is számon tartja! Tehát ne féljetek, ti értékesebbek vagytok, mint sok-sok veréb!” 8 „Mondom nektek: aki az emberek előtt tanúskodik arról, hogy hozzám tartozik, arról én is tanúskodom Isten angyalai előtt, és vállalom, hogy hozzám tartozik. 9 De aki az emberek előtt nem vállal engem, arról én is azt fogom mondani Isten angyalai előtt, hogy nem tartozik hozzám. 10 Ha valaki az Emberfia ellen szól, az még kaphat erre bocsánatot. De ha valaki a Szent Szellemet gyalázza, az nem nyer bocsánatot soha! 11 Amikor zsinagógákba, uralkodók és más hatalmasságok elé visznek titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit feleljetek védekezésül, vagy hogy mit mondjatok! 12 Ne tépelődjetek ezen, mert a Szent Szellem a maga idejében meg fog tanítani titeket arra, hogy mit mondjatok!” 13 A tömegből valaki így kiáltott Jézusnak: „Mester, parancsold meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” 14 Jézus így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bíráskodjak közöttetek, vagy elosszam az örökségeteket?” 15 Majd az emberekhez fordulva ezt mondta: „Vigyázzatok, és kerüljétek a kapzsiságot, mert az ember élete, nem a vagyonától függ, akármilyen gazdag is!” 16 Ezután egy példázatot mondott nekik: „Volt egy gazdag ember, akinek a birtoka bőséges termést hozott.

17 Azon töprengett, hová tegye a sok termést, mert nem volt elég nagy raktára. 18 Végül így határozott: »Lebontom a raktáraimat, és nagyobbakat építek a sok gabona, meg a többi termény számára. 19 Akkor majd így szólok a lelkemhez: Látod, lelkem, sok évre elegendő vagyonod és gazdagságod van! Egyél-igyál hát, és élvezd az életet!« 20 De Isten megszólította: »Milyen ostoba vagy! Még ma éjjel elkérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor, amit összegyűjtöttél?« 21 Így jár az, aki csak magának gyűjt kincseket, és nem Isten mértéke szerint gazdag!” 22 A tanítványaihoz fordulva így folytatta: „Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözni! 23 Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni! 24 Nézzétek a hollókat: nem vetnek, nem aratnak, nincs sem raktáruk, sem magtáruk, Isten mégis táplálja őket! Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 Ki tudná közületek aggodalmaskodásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét? 26 Ha pedig még ennyit sem tudsz elérni a saját erődből, akkor mi értelme van a nagyobb dolgok felől aggódni? 27 Figyeljétek meg a mezőn a vadvirágokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, hogy ruhát készítsenek maguknak. Mégis azt mondom nektek, hogy Salamon király a dicsősége csúcsán sem öltözködött olyan szépen, mint ezek. 28 Látjátok, ezek a növények ma még virágzanak, holnapra már elszáradnak, és a tűzbe dobják őket, Isten mégis milyen gyönyörűen öltözteti őket! Akkor titeket mennyivel inkább! Ne legyetek hát kishitűek! 29 Ne aggódjatok hát amiatt, hogy lesz-e mit ennetek, vagy innotok! 30 Azok törtetnek ilyen dolgok után, akik nem ismerik Istent. Mennyei Atyátok azonban jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van. 31 Isten Királyságával törődjetek — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van. 32 Ne félj, te kicsiny nyájacska, mert Mennyei Atyátoknak úgy tetszett, hogy nektek adja a Királyságot!”