1 Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek. Az Olajfák hegyéhez értek, Betfagé falu szélére. Akkor Jézus előre küldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: 2 „Menjetek be ebbe a faluba! Találtok ott egy kikötött szamarat, a csikójával együtt. Oldjátok el mindkettőt, és vezessétek hozzám! 3 Ha valaki szólna ezért, mondjátok meg neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk. Akkor azonnal elengedi őket.” 4 Ez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott: 5 „Mondjátok meg Sion népének: »Nézd, itt jön a Királyod! Alázatos, és szamáron ül, teherhordó állat csikóján.«” 6 A tanítványok el is mentek, és mindent úgy tettek, ahogyan Jézus mondta. 7 Elhozták a szamarat és a csikóját, ráterítették felsőruháikat, Jézus felült rá, és így közeledett Jeruzsálem felé. 8 Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus elé, az útra terítették felsőruháikat. Mások ágakat vágtak le a fákról, és azokat szórták eléje az útra. 9 Az előtte és utána vonuló sokaság így kiáltozott: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott legyen, aki az Örökkévaló nevében jön! Hozsánna a magasságban Istennek!” 10 Amikor Jézus Jeruzsálembe ért, az egész város felbolydult. Mindenki azt kérdezte a másiktól: „Ki ez?” 11 A Jézust kísérő sokaság így válaszolt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.” 12 Jézus ezután bement a Templom területére, és kizavarta onnan azokat, aki ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait, 13 és rájuk szólt: „Ezt mondja az Írás: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!” 14 Akkor vakok és sánták mentek Jézushoz a Templom területén, és ő meggyógyította őket. 15 A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Mindezek miatt nagyon megharagudtak, 16 és megkérdezték Jézustól: „Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!” „Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: »A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«”

17 Ezzel otthagyta őket, kiment Jeruzsálemből, és Betániában töltötte az éjszakát. 18 Másnap korán reggel Jézus elindult Jeruzsálembe, s közben megéhezett. 19 Meglátott egy fügefát az út szélén, odament, de csak levelet talált rajta. Ezt mondta a fának: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!” — az pedig azonnal kiszáradt. 20 A tanítványok látták ezt, és csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki a fügefa ilyen hirtelen?” 21 Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: ha hisztek, és nem kételkedtek, ti is megtehetitek, amit én tettem ezzel a fával. Sőt, még többet is: ha például azt mondjátok ennek hegynek: »Kelj fel, és zuhanj a tengerbe!« az is megtörténik. 22 Mindazt, amit imádságotokban hittel kértek, meg fogjátok kapni.” 23 Jézus ezután bement a Templom területére. Miközben ott tanított, a főpapok és a nép vezetői odamentek hozzá. Megkérdezték: „Miféle felhatalmazással teszed ezeket a dolgokat? Ki adta neked ezt a hatalmat?” 24 Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok rá, akkor én is megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. 25 Mondjátok meg nekem: Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől?” Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől, akkor majd azt kérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« 26 Ha viszont azt mondjuk, hogy emberektől, akkor félnünk kell a nép haragjától, hiszen Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartja.” 27 Ezért azt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk, honnan származik János hatalma.” Mire ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy kitől kaptam azt a hatalmat, amellyel ezeket a dolgokat teszem.” 28 Majd így folytatta: „Mi a véleményetek erről? Volt egyszer egy ember, és annak két fia. Az apa ezt mondta az egyiknek: »Fiam, menj ki, és dolgozz ma a szőlőmben!« 29 A fiú így válaszolt: »Nem megyek!« Később mégis meggondolta magát, és kiment dolgozni. 30 Ezután az apa a másik fiától is ugyanezt kérte. Ő így válaszolt: »Igen, uram, megyek!«— de végül mégsem ment ki.