1. Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólt. 2. Sára fogant és szült Ábrahámnak fiat, az ő öregségére, azon időre, melyről szólt neki Isten. 3. És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak. 4. És körülmetélte Ábrahám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten. 5.Ábrahám pedig száz éves volt, midőn született neki Izsák, az ő fia. 6. És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam. 7. És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére. 8. És felnövekedett a gyermek és elválasztatott. És csinált Ábrahám nagy lakomát, amely napon elválasztatott Izsák. 9. És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit a: szült Ábrahámnak, amint gúnyolódik. 10. És mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát, hogy ne örököljön ennek a szolgálónak a fia az én fiammal; Izsákkal. 11. De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt. 12. És mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen visszatetsző szemeidben a fiú miatt és szolgálód miatt; mindenben, amit mond neked Sára, hallgass szavára, mert Izsákról fog elneveztetni magzatod. 13. De a szolgáló fiát is néppé fogom tenni, mert magzatod ő. 14. És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret, egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak; föltette a vállára, meg a gyermeket és elbocsátotta. Az pedig elment és bolyongott Beér-Seva pusztájában. 15. Midőn kifogyott a víz a tömlőből, odadobta a gyermeket a bokrok egyike alá. 16. Ő pedig elment és leült szemközt egy íjlövésnyi távolságra, mert azt mondta: Ne lássam a gyermek halálát; és leült szemközt, fölemelte hangját és sírt. 17. És Isten meghallotta a fiú hangját és szólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját ott, ahol ő van. 18. Kelj föl, vedd föl a fiút, fogd meg erősen kezeddel őt, mert nagy néppé teszem őt.

19. És megnyitotta Isten szemeit (Hágárnak) és látott egy kutat vízzel; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút. 20. És Isten vele volt a fiúval és az felnőtt, a pusztában lakott és íjász lett. 21. És lakott Poron pusztájában, anyja pedig vett neki feleséget Egyiptom országából. 22. És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel; 23. azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál. 24. És mondta Ábrahám: Én esküszöm! 25. És megfeddte Ábrahám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái. 26. És mondta Ávimelech: Nem tudom ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma. 27. És Ábrahám vett juhot és marhát és Ávimelechnek adta és ők ketten kötöttek szövetséget. 28. És Ábrahám külön állította a hét juhbárányt. 29. És mondta Ávimelech Ábrahámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál? 30. Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat! 31. Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten. 32. És szövetséget kötöttek Beér-Sevában; azután fölkerekedett Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére visszatértek a filiszteusok földjére. 33. És (Ábrahám) ültetett ligetet Beér-Sevában és hívta ott az Örökkévalót, az örök Istent. 34. És Ábrahám tartózkodott a filiszteusok földjén sok ideig.