1. Beszédje az Örökkévaló igéjének Izraél felől. Úgymond az Örökkévaló, aki kiterjeszti az eget és megalapítja a földet, és megalkotja az embernek szellemét ő benne. 2. Íme én teszem Jeruzsálemet támolygás csészéjévé mind a népeknek körös körül, és Jehúda számára is, mely ott lesz az ostromnál Jeruzsálem ellen. 3. És lészen ama napon, teszem Jeruzsálemet súlyemelés kövévé, mind a népeknek: mind akik emelgetik, meg-megkarcolódnak, és összegyűlnek körüle mind a földnek nemzetei. 4. Ama napon, úgymond az Örökkévaló, megverek minden lovat bódultsággal, lovasát pedig tébolyodással – de Jehúda háza fölött nyitva tartom szemeimet – s népeknek minden lovát vaksággal verem meg. 5. És mondják majd Jehúda nemzetségei szívükben: Bátorításul vannak nekem Jeruzsálem lakói az Örökkévaló, a seregek ura, az ő istenük által! 6. Ama napon teszem Jehúda nemzetségeit olyanokká, mint tűz-fazék a fa között és mint tűzfáklya a kéve között, és fölemésztik jobbra és balra mind a népeket köröskörül; és marad még Jeruzsálem a maga helyén, Jeruzsálemben. 7. Erre legelőször megsegíti az Örökkévaló Jehúda sátrait, azért hogy ne nőjön Dávid házának dicsősége meg Jeruzsálem lakójának dicsősége föléje Jehúdának. 8. Ama nap megvédi az Örökkévaló Jeruzsálem lakóját, és lészen az elgyengült közöttük ama napon olyan, mint Dávid, Dávid háza pedig olyan, mint isten, mint az Örökkévaló angyala ő előttük. 9. És lészen ama napon: szándékozom kipusztítani mindazon nemzeteket, melyek eljöttek Jeruzsálem ellen. 10. És majd kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakójára a kegyelemnek és könyörületnek szellemét, és föltekintenek hozzám annak miatta, kit átszúrtak; és gyászt tartanak fölötte, mint mikor gyászt tartanak az egyetlen miatt, keseregnek fölötte, mint mikor keseregnek az elsőszülött miatt. 11. Ama napon nagy lesz a gyászolás Jeruzsálemben, mint Hadádrimmón gyászolása Megiddón síkságában.