1 Történt pedig, hogy Sándor, a macedóniai Fülöp fia, aki először Görögországon uralkodott, elindult Ketim földjéről, s miután megverte Dáriuszt, a perzsák és a médek királyát, 2 sok ütközetet vívott, elfoglalta mindenfelé az erősségeket, megölte a föld királyait 3 és eljutott a föld határáig. Zsákmányt hurcolt el számos néptől, és színe előtt elnémult a föld. 4 Erős és igen nagy sereget is gyűjtött egybe. Erre gőg és elbizakodottság szállta meg szívét; 5 hatalmába kerítette a nemzetek országait és fejedelmeit, ezek pedig adófizetőivé lettek. 6 Ezután azonban ágynak dőlt, és mivel úgy érezte, hogy meg fog halni, 7 magához hívatta nemes szolgáit, akik vele együtt nevelkedtek ifjúságától fogva, s még életében felosztotta közöttük országát. 8 Tizenkét esztendeig uralkodott Sándor, aztán meghalt; a szolgái pedig kormányozni kezdtek, mindegyik a maga helyén. 9 Halála után azután mindannyian koronát tettek fejükre, s utánuk fiaik is, sok esztendőn át. Meg is sokasodott a baj az országban. 10 Közülük egy gonosz sarj támadt: Antióchosz Epifánész, Antióchosz király fia, aki mint túsz Rómában élt, és a görögök uralmának százharminchetedik esztendejében királlyá lett. 11 Abban az időben istentelen nemzedék támadt Izraelben, s ő sokakat rábeszélt, ezekkel a szavakkal: Rajta, szövetkezzünk a körülöttünk lakó népekkel, mert azóta szakadt ránk a sok baj, amióta elkülönültünk tőlük. 12 Ez a beszéd helyesnek látszott a szemükben, 13 és néhányan a nép közül elhatározták, hogy a király elé járulnak. Az meg is engedte nekik, hogy a pogányok szokásai szerint éljenek. 14 Így a pogányok módjára testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben, 15 nem metélkedtek körül, elszakadtak a szent szövetségtől és a pogányokhoz csatlakoztak. Eladták önmagukat, hogy gonoszat cselekedjenek. 16 Amikor Antióchosz úgy látta, hogy uralma megerősödött, azon volt, hogy Egyiptom földjére is kiterjessze hatalmát, és két országon uralkodjék. 17 Ezért hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal, lovasokkal és tekintélyes hajórajjal Egyiptom ellen vonult,

18 és hadba bocsátkozott Ptolemajosszal, Egyiptom királyával. Ptolemajosz megrettent színe előtt, elmenekült, és sokan elestek sebeikben. 19 Erre ő elfoglalta a megerősített városokat Egyiptom földjén és magával vitte Egyiptom földjének zsákmányát. 20 Egyiptom leverése után, a száznegyvenharmadik esztendőben aztán visszafordult Antióchosz és Izrael ellen vonult. 21 Benyomult nagy sereggel Jeruzsálembe, 22 belépett dölyfösen a szent helyre, magával vitte az aranyoltárt, a mécstartót és minden egyéb felszerelését: a kitett kenyerek asztalát, az italáldozatok csészéit, a tálakat, az arany füstölőket, a függönyt, a koszorúkat és az arany díszítést a templom homlokzatáról; egyszóval leszakított mindent. 23 Elvitte az ezüstöt, az aranyat, meg a kívánatos berendezést, és elhurcolta az ott talált titkos kincseket. Mindezt magához vette és országába tért. 24 Amellett embereket mészárolt le és igen gőgösen beszélt. 25 Mélységes gyászba borult Izrael és annak minden települése. 26 Sóhajtoztak a fejedelmek és a vének. Elsorvadtak a szűzek és az ifjak, s elváltozott az asszonyok szépsége. 27 Jajveszékelt minden vőlegény, a nászágyon ült és gyászolt a menyasszony. 28 Lakói miatt megrendült a föld, mert szégyenbe öltözött Jákob egész háza. 29 Két esztendő múlva a király az adószedők főnökét küldte Júdea városaiba. Ez nagy kísérettel vonult be Jeruzsálembe 30 és álnok módon békés biztatással szólt hozzájuk. Hittek is neki. 31 Erre hirtelen megrohanta a várost, nagy csapással sújtott rá és sok embert megölt Izraelből. 32 Megsarcolta és felgyújtotta tűzzel a várost; lerombolta házait és falait is körös-körül. 33 Rabul ejtették az asszonyokat és a gyermekeket, s elhajtották a jószágot. 34 A Dávid-város köré nagy, erős bástyát és hatalmas tornyokat emeltek, és azt várukká tették. 35 Gonosz népséget helyeztek el benne, léhűtő embereket, akik befészkelték ott magukat. Elraktároztak ott fegyvert és élelmiszert, összehordták Jeruzsálemből a zsákmányt, és ott helyezték el. Így hatalmas csapdává lett a Vár. 36 Kelepcéjévé vált a szent helynek, ártó ellenségévé Izraelnek. 37 Ártatlan vért ontottak a szentély körül, és meggyalázták a szent helyet.