1 A száznegyvenkilencedik esztendőben Júdás arról értesült, hogy Antióchosz Eupátor sereggel közeledik Júdea ellen, 2 és vele együtt a gyámja is, Líziász, az ország kormányzója száztízezer gyalogossal, ötezer lovassal, huszonkét elefánttal és háromszáz kaszás-szekérrel. 3 Hozzájuk csatlakozott Menelaosz is, aki nagy álnokságában kérésekkel ostromolta Antióchoszt, nem hazájának szabadulása érdekében, hanem abban a reményben, hogy elnyeri a legfőbb tisztséget. 4 A királyok Királya azonban felgerjesztette Antióchosz indulatát a gonosztevő ellen. Líziász ugyanis besúgta a királynak, hogy minden bajnak ő a szerzője. Erre ő megparancsolta, hogy a náluk érvényes szokás szerint ragadják meg és ott helyben öljék meg. 5 Volt pedig azon a helyen egy ötven könyök magas torony, amely meredek szakadékba tekintett alá, mely mindenfelől hamuval volt telerakva. 6 Ebbe dobatta bele a szentségtörőt, mert mindannyian követelték vesztét. 7 Így kellett tehát meghalnia a törvényszegőnek. Még csak földbe sem temették Menelaoszt. 8 Egészen méltó volt ez, mivel sokat vétkezett Isten oltára ellen, amelynek szent a tüze és a hamuja. Ezért ítélték arra, hogy hamuban lelje halálát. 9 A király pedig esztelen dühvel közeledett, és el volt szánva, hogy még apjánál is kegyetlenebb lesz a zsidókkal szemben. 10 Mikor Júdás értesült erről, megparancsolta a népnek: kiáltson éjjel-nappal az Úrhoz, hogy – mint mindig – most is segítse meg őket; 11 hiszen attól kell félniük, hogy elrabolják tőlük a törvényt, a hazát és a szent templomot. De azt se engedje meg, hogy a nép, amely rövid idő óta kissé fellélegzett, újra az istenkáromló pogányok kezére kerüljön. 12 Így is tettek mindnyájan együtt. A földre leborulva, siránkozás és böjtölés mellett három napon át szüntelenül irgalomért esedeztek az Úrhoz. Majd felszólította őket Júdás, hogy készüljenek fel. 13 Ő maga a vénekkel együtt úgy határozott, hogy még mielőtt a király betör seregével Júdeába és elfoglalja a várost, kivonul, és az Úr ítéletére bízza az ügyben a döntést.

14 Istennek, a világ teremtőjének tulajdonított tehát minden hatalmat. Majd buzdította övéit, hogy harcoljanak vitézül és halálukig álljanak helyt a törvényekért, a templomért, a városért, a hazáért meg a polgárokért. Azután felállította Modinnál a seregét, 15 és kiadta övéinek a jelszót: »Istennél a győzelem!« Majd kiválasztotta a legbátrabb ifjakat, éjnek idején megrohanta a királyi sátrat, és megölt a táborban négyezer embert. Megölte a legnagyobb elefántot is, a rajta ülőkkel együtt. 16 S miközben igen nagy félelem és zűrzavar töltötte meg az ellenség táborát, ők feladatuk sikeres végrehajtása után elvonultak. 17 Ez hajnalhasadáskor történt, az Úr segítsége és oltalma mellett. 18 A király pedig, miután ízelítőt kapott a zsidók elszántságából, csellel törekedett elfoglalni a megerősített helyeket. 19 Felvonult Bétszúr, a zsidók erős vára ellen, de megfutamították. Ismét támadt, de visszaverték. 20 A bentlévőket pedig Júdás ellátta a szükséges dolgokkal. 21 Ekkor a zsidók seregéből egy bizonyos Rodokosz hadititkokat árult el az ellenségnek. Ám utánanyomoztak, megfogták és bebörtönözték. 22 A király eközben másodszor is tárgyalt a bétszúriakkal. Jobbját nyújtotta, és ők elfogadták. Majd elvonult 23 és harcba bocsátkozott Júdással, de vereséget szenvedett. Amikor aztán arról értesült, hogy a kormányzónak visszahagyott Fülöp lázadást szított Antióchiában, rémületében jó szóval fordult a zsidókhoz, engedett követeléseiknek, és eskü alatt megígért mindent, ami jogosnak látszott. A kibékülés után áldozatot mutatott be, tiszteletet tanúsított a templom iránt és ajándékokat adott. 24 Megölelte Makkabeust és Ptolemaisztól egészen a gerréniekig helytartóvá és fejedelemmé tette meg őt; 25 majd elment Ptolemaiszba. Ptolemaisz lakói azonban fel voltak háborodva a békekötés miatt, és méltatlankodásukban a szerződés megsemmisítésére törtek. 26 Ekkor az emelvényre lépett Líziász, feltárta a helyzetet, és lecsillapította a népet. Azután visszatért Antióchiába. Így folyt le a király felvonulása és visszatérése.