1 Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. 2 Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. 4 Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. 5 Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. 6 A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. 7 Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? 8 Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? 9 Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, 10 Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, 11 zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.« 12 Mindnyájan álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: »Vajon mi ez?« 13 Mások azonban gúnyolódva azt mondták: »Tele vannak édes borral!« 14 Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: »Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! 15 Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, 16 hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott: 17 `És ez lesz az utolsó napokban – mondja az Úr –, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. 18 Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak. 19 Csodákat fogok tenni odafönn az égen és jeleket lenn a földön, vért, tüzet és füstpárát.

20 A nap sötétséggé fog változni, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. 21 És ez fog történni: mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül'. 22 Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, 23 ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. 24 Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák, 25 mert Dávid róla mondja: `Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. 26 Ezért örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sőt testem is békében nyugszik el, 27 mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson. 28 Megmutatod nekem az élet útját, és színed előtt örömmel töltesz el engem'. 29 Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról! Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk. 30 Mivel azonban ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára, 31 a jövőbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást. 32 Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. 33 Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta őt, és akit az Atya neki megígért, a Szentlelket, kiárasztotta – akit ti láttok és hallotok. 34 Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondja: `Szólt az Úr az én Uramnak: Jobbom felől foglalj helyet, 35 amíg én ellenségeidet lábad zsámolyává teszem'. 36 Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!« 37 Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?«