1 Hisz én csak halandó ember vagyok, hasonló a többihez, ivadéka a földből alkotott elsőnek. Anyám méhében formálódtam én is testté, 2 tíz hó folyamán álltam össze a vérben, a férfi magvából, az egyesülés gyönyöréből. 3 Születésem után én is a közös levegőt szívtam, ugyanolyan földre estem, mint mások, első szavam sírás volt, mint a többieké. 4 Pólyában neveltek sok vesződséggel, 5 mert a királyok közül egy sem kezdte másképp az életét. 6 Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás! 7 Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke. 8 Többre becsültem azt országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam, 9 nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít. 10 Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik. 11 De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében. 12 Én pedig örvendtem mindnek, mivel a bölcsesség volt a vezérük, de nem tudtam, hogy mindezeknek ő az anyja! 13 Csalárdság nélkül sajátítottam el, és irigység nélkül adom tovább. Nem rejtem el gazdagságát, 14 mert kifogyhatatlan kincs az az embernek. Akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát, mert a fegyelem adományai ajánlották őket. 15 Nekem pedig adja meg Isten, hogy bölcsen beszéljek, és gondolkodjam ahhoz méltón, aminek részese lettem, mivel ő a bölcsesség útmutatója, s egyben a bölcsek irányítója, 16 hisz kezében vagyunk mi is, meg szavaink is, és minden értelmesség, ügyesség és fegyelem. 17 Mert ő adta nekem a dolgok igaz tudását, hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét, 18 az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását, az évszakok váltakozását, 19 az évek körforgását, a csillagok állását, 20 az állatok természetét, a vadállatok dühét, a szelek erejét, az emberek gondolkodását, a növények különféleségét, a gyökerek erejét. 21 Ami rejtve van s ami látható, megismertem, mert a mindenség művésze, a bölcsesség, megtanított rá!

22 Benne ugyanis lélek van: értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors és szeplőtelen, biztos, kellemes, jót kedvelő és éles, 23 akadályt nem ismerő, jótékony, emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd, minden erővel teljes, mindent látó, minden szellemen átható, az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon. 24 Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség, tisztaságánál fogva mindenen áthatol, 25 mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny, 26 mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása. 27 Bár egymagában van, mindent megtehet, bár egyedül marad, mindent megújít, nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe, s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja. 28 Mert Isten csak azt szereti, aki a bölcsesség bizalmasa, 29 mivel az ékesebb a napnál és minden csillagképnél, a fényhez hasonlítva különb annál is, 30 mert azt felváltja az éjjel, a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság!