1 Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását; 2 hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét és Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljak minden gyászolót; 3 hogy Sion gyászolóinak fejdíszt adjak a hamu helyett, öröm olaját a gyász helyett, dicséret palástját a csüggedés lelke helyett. Az igazság tölgyeinek hívják majd őket, az Úr ültetvényének, az ő dicsőségére. 4 Felépítik az ősi romokat, a régi omladékokat helyreállítják; újjáépítik a puszta városokat, sok-sok nemzedék omladékait. 5 Idegenek állnak elő, és legeltetik nyájatokat; idegenek fiai lesznek földműveseitek és szőlőmunkásaitok. 6 Titeket pedig az Úr papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak benneteket; a nemzetek gazdagságát eszitek, és az ő pompájukkal büszkélkedtek. 7 Kétszeres szégyenük és gyalázatuk után ujjonganak majd osztályrészüknek; ezért országukban kétszer annyit birtokolnak, és örök örömben lesz részük. 8 Mert én, az Úr, szeretem a törvényességet, gyűlölöm a rablást és gonoszságot; hűségesen megadom munkájuk jutalmát, és örök szövetséget kötök velük. 9 Ismertek lesznek ivadékaik a nemzetek között, és sarjaik a népek közepette; mind, akik látják őket, felismerik, hogy ők az ivadékok, akiket megáldott az Úr. 10 Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát. 11 Mert amint a föld előhozza sarját, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, úgy sarjaszt az Úristen igazságot, és dicséretet minden nemzet előtt.