1 Amint a hetedik pecsétet felnyitotta, csend lett az égben mintegy félóráig. 2 Láttam a hét angyalt, akik Isten előtt állnak, és hét harsonát adtak nekik. 3 Aztán egy másik angyal jött, és megállt az oltár előtt arany tömjénezővel. Sok jó illatszert adtak neki, hogy mindegyik szent imádságából tegyen az arany oltárra, amely Isten trónja előtt áll. 4 A jó illatszerek füstje fölszállt a szentek imádságából, az angyal kezéből Isten előtt. 5 Az angyal fogta a tömjénezőt, tett bele az oltár tüzéből, és ledobta a földre. Akkor mennydörgés, zúgás, villámlás és nagy földrengés támadt. 6 A hét angyal, akiknél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát. 7 Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz támadt, és a földre hullott. A föld harmadrésze megégett, a fák harmadrésze elhamvadt, és minden zöldellő fűszál kiégett. 8 A második angyal megfújta a harsonát. Valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmadrésze vérré változott. 9 Ekkor meghalt a tengerben élő teremtmények harmadrésze, és a hajók harmadrésze elpusztult. 10 A harmadik angyal megfújta a harsonát, és egy nagy csillag hullott le az égből, égve, mint a fáklya, beleesett a folyók harmadrészébe és a vizek forrásaiba. 11 A csillag neve: Üröm. A vizek harmadrésze ürömmé változott, és számos ember meghalt a vizektől, mert keserűek lettek. 12 A negyedik angyal megfújta a harsonát, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, hogy harmadrészük elsötétüljön, és a nappal harmadrésze ne ragyogjon, és az éjjelé hasonlóképpen. 13 Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas repült át az égen, és hangosan így kiáltott: »Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a másik három angyal további harsonázása miatt, akik ezután fogják megfújni a harsonát!«