1 Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. 2 Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. 3 Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: »Állj középre.« 4 Aztán megkérdezte tőlük: »Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?« Azok csak hallgattak. 5 Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6 A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt. 7 Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából, 8 Jeruzsálemből, Idúmeából. Sőt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. 9 Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt. 10 Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. 11 A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: 12 »Te vagy az Isten Fia.« Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét. 13 Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. 14 Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni. 15 Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. 16 Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; 17 ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; 18 és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, 19 és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt. 20 Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek. 21 Mikor hozzátartozói ezt meghallották, elmentek, hogy erővel hazavigyék őt, mert azt mondták: »Megháborodott.«

22 Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 23 Ekkor összehívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: »Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt? 24 Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn. 25 És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn. 26 Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. 27 Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát. 28 Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; 29 de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.« 30 Mert azt mondták: »Tisztátalan lélek van benne.« 31 Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt. 32 A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: »Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!« 33 Ő így felelt nekik: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« 34 Aztán végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. 35 Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.«