1 Könyörülj rajtunk, mindenség Istene, tekints ránk, és mutasd meg nekünk irgalmad világosságát! 2 Bocsásd félelmedet a népekre, akik nem keresnek téged, hadd tudják meg, hogy nincs Isten kívüled, és híreszteljék csodás tetteidet! 3 Emeld fel kezedet az idegen népek ellen, hogy lássák hatalmadat! 4 Amint fölöttünk szentnek bizonyultál az ő szemük láttára, úgy mutasd magad dicsőnek irányukban szemünk előtt, 5 hadd ismerjék meg, amint mi már tudjuk, hogy nincs Isten kívüled, Uram! 6 Újítsd meg a jeleket és ismételd a csodákat, 7 dicsőítsd meg kezedet, jobb karodat! 8 Szítsd haragodat és öntsd ki bosszúságodat, 9 törd meg az ellenséget és verd meg az ellenfelet! 10 Siettesd az időt és emlékezz meg a végről, hogy megemlegessék csodás tetteidet! 11 Pusztuljon el a tűz haragjától, aki menedéket keres, hadd vesszenek, akik gonoszul bánnak népeddel! 12 Rontsd meg az ellenséges fejedelmek fejét, akik mondják: »Kívülünk nincsen más!« 13 Gyűjtsd egybe Jákob minden törzsét! Hadd ismerjék meg, hogy nincs más Isten kívüled, és emlegessék csodás tetteidet! Tekintsd őket örökségednek, úgy, mint egykor. 14 Könyörülj népeden, amely nevedet viseli, Izraelen, akit elsőszülöttednek hívtál. 15 Könyörülj szent városodon, Jeruzsálemen, nyugalmad helyén! 16 Töltsd meg Siont kimondhatatlan igéiddel, és népedet dicsőségeddel. 17 Tégy tanúságot azok mellett, akik teremtményeid között az elsők, és teljesítsd a jövendöléseket, amelyeket a régi próféták mondtak nevedben. 18 Jutalmazd meg azokat, akik benned bizakodnak, hogy prófétáid igazmondóknak bizonyuljanak, és hallgasd meg szolgáid könyörgését 19 Áronnak népedre adott áldása szerint, és vezess minket az igazság útján! Hadd tudja meg a föld minden lakója, hogy te vagy az Isten, az örökkévalóság szemlélője. 20 A gyomor minden étket bevesz, de van étel, amely jobb a másiknál. 21 Az íny a vadhúst vizsgálja, az értelmes szív pedig a hazug szavakat. 22 A csalfa szív szomorúságot okoz, az okos férfi azonban ellenáll neki. 23 A nő minden férfit elfogad, de van leány, aki különb másoknál.

24 Az asszony szépsége felderíti férje arcát, és túltesz mindenen, ami szemet gyönyörködtet. 25 Ha még a nyelve is kegyes, szelíd és jóságos, akkor férje nem is olyan, mint a többi emberfia. 26 Aki jó asszonyt vesz el, a legkiválóbb birtokhoz jut, magához hasonló segítsége, támasztó oszlopa lesz. 27 Ahol kerítés nincsen, kifosztják a birtokot, s ahol nincs asszony, a férfi szűkölködve fohászkodik. 28 Ki bízik meg abban, akinek nincsen fészke, és ott tér be, ahol az éjszaka éri, és mint felövezett rabló városról városra siet?