1 Kedves volt Isten és emberek előtt Mózes, akinek áldva legyen emléke. 2 Hasonlóvá tette őt dicsőségben a szentekhez, és naggyá az ellenségek megfélemlítésében, bősz állatokat szelídített meg szavával. 3 Megdicsőítette őt királyok színe előtt, parancsokat adott neki népéhez, és megmutatta neki dicsőségét. 4 Hűsége és szelídsége miatt szentté tette őt, és kiválasztotta minden élő közül. 5 Megengedte, hogy hallja szavát, és bevezette a felhőbe. 6 Parancsokat adott neki szemtől szembe, az élet és a fegyelem törvényét, hogy megtanítsa Jákobot rendelkezéseire és Izraelt szabályaira. 7 Felmagasztalta Áront, az ő testvérét Lévi törzséből, hasonlóan őhozzá. 8 Örök törvényt állapított meg javára: neki adta a papi méltóságot a nép körében, és boldoggá tette őt a dicsőséggel. 9 Felövezte a dicsőség övével, díszes ruhába öltöztette, és megkoronázta a hatalom jelvényeivel. 10 Sarut adott rá, lábravalót és felsőruhát, sok arany csengővel vette őt körül, 11 hogy járás közben csengjenek, és hangozzanak a templomban népe fiainak emlékezetére; 12 szent ruhát aranyból, kék és vörös bíborból művészi hímzéssel, ellátva az ítélet tudakolójával, 13 karmazsin szövetből, művészi munkát, metszett drágakövekkel, arany foglalatban, amelyeket kőmetsző munkája vésett Izrael törzseinek száma szerint, emlékeztetőül. 14 Süvegén arany korona volt, ellátva a »Szent« felírással, pompás ékesség, felséges munka, dísze kívánatos a szemnek. 15 Nem volt azelőtt ehhez hasonló szép dolog kezdettől fogva. 16 Nem öltheti magára semmiféle idegen, egyedül csak fiai és unokái minden időben. 17 Áldozatait a tűz naponta teljesen megemészti. 18 Megtöltötte Mózes a kezét, felkente szent olajjal, 19 és örök feladatul jutott neki és ivadékának, hogy ameddig az ég áll, papi szolgálatot teljesítsen, dicséretet mondjon, és áldja a népet az ő nevében. 20 Őt szemelte ki az összes élők közül, hogy áldozatot mutasson be Istennek, tömjént és kellemes illatot emlékeztetőül, hogy engesztelést szerezzen népének,

21 és hatalmat adott neki parancsai körül, törvényei és ítéletei dolgában, hogy megtanítsa Jákobot a szabályokra, és felvilágosítsa Izraelt törvényével. 22 De fellázadtak ellene illetéktelenek, és irigykedve törtek ellene férfiak a pusztában, azok, akik Dátánnal voltak és Abironnal, és Kóré pártja bősz haraggal. 23 Látta ezt az Úristen, és nem hagyta annyiban, s elemésztette őket haragja indulatában. 24 Szörnyű csodát művelt velük: elpusztította őket tüzes lánggal. 25 Gyarapította Áron dicsőségét, és megadta örökrészét: a föld gyümölcseinek zsengéjét juttatta neki. 26 Először is kenyeret rendelt nekik táplálékul, de az Úr áldozataiból is ehetnek, amelyeket nekik adott és ivadékaiknak. 27 A nép földjéből azonban nem részesedik, s a nép között nem kap osztályrészt, mert maga Isten az ő része és öröksége. 28 Fineesz, Eleazár fia harmadik lett a tisztségben, mert az Úr félelmében a nyomdokába lépett, 29 helytállt a nép becsületéért, jámborságával és lelke készségével engesztelést szerzett Izraelnek Istennél. 30 Ezért vele is a béke szövetségét kötötte, hogy ő lesz fejedelme a szentélynek és népének, hogy őt és ivadékát illesse a főpapi méltóság mindörökre. 31 De Dávid királlyal is volt szövetsége, Jessze fiával Júda törzséből, hogy az örökség neki jusson és ivadékának, azért, hogy bölcsességgel töltse meg szívünket, népe igazságos megítélésére, hogy feledésbe ne menjenek javaik, és dicsőségüket nemzetségükben örökké tegye.