1 Halljad Izrael, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat; 2 Nagy és szálas népet, Anák fiait, akikről magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt? 3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, aki átmegy előtted mint emésztő tűz, Ő törli el azokat, és Ő alázza meg azokat előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, amint az Úr megmondta néked. 4 Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki előled az Úr; 5 Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földjük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 6 Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert keménynyakú nép vagy te! 7 Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, amikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földjéből, mindaddig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok. 8 Már a Hóreben haragra indítottátok az Urat, és annyira megharagudott reátok az Úr, hogy el akart veszteni titeket. 9 Mikor felmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, amelyet az Úr kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. 10 Akkor átadta nekem az Úr a két kőtáblát, amelyek az Isten ujjával voltak beírva, és rajtuk voltak mind amaz Igék, amelyeket mondott az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján. 11 És mikor a negyven nap és negyven éj elmúltával átadta az Úr nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit;

12 Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, akit kihoztál Egyiptomból; hamar eltértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, öntött bálványt készítettek maguknak. 13 Ismét szólt nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony keménynyakú nép ez! 14 Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevüket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé! 15 Megfordultam azért, és alájöttem a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben volt. 16 És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok magatoknak; hamar letértetek az útról, amelyet az Úr parancsolt néktek: 17 Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, és összetörtem azokat a ti szemeitek láttára. 18 És leborulék az Úr előtt, mint annak előtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, amelyeket elkövettetek, azt cselekedvén, ami gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek Őt. 19 Mert félek vala a haragtól és búsulástól, amellyel tireátok úgy megharagudott az Úr, hogy el akart pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is. 20 Áronra is igen megharagudott az Úr, és el akará őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is. 21 A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tűzzel; és összetörtem azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, amely a hegyről folyt alá. 22 És Taberában, Masszában, és Kibrot tavában is haragra indítátok az Urat. 23 És mikor az Úr elküldött titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, amelyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az Ő szavára. 24 Tusakodók voltatok az Úr ellen, amióta ismerlek titeket. 25 És leborulék az Úr előtt azon a negyven napon és negyven éjjel, amelyeken leborultam; mert azt mondotta az Úr, hogy elveszt titeket.