1 Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét. 2 Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ővele a zsidóságból valók, 3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. 4 Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván: 5 Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla: 6 Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat. 7 Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél! 8 Mondék azonban: Semmiképpen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba. 9 Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: Amit az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak. 10 Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe. 11 És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Cézáreából küldettek énhozzám. 12 Mondá pedig nékem a Szellem, hogy menjek el velük minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába: 13 És elbeszélé nékünk, mimódon látta, amint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; 14 Ő szólni fog hozzád olyan Igéket, melyek által üdvözülsz te és a te egész házad népe. 15 Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Szellem őreájuk, miképpen mireánk is kezdetben. 16 Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, amint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni. 17 Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna? 18 Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!

19 Azok tehát, akik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Föniciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az Igét, hanem csak a zsidóknak. 20 Voltak azonban közöttük némely ciprusi és cirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust. 21 És az Úrnak keze volt velük; és nagy sokaság tért meg az Úrhoz, hívővé lévén. 22 Elhatott pedig a hír őfelőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. 23 Ki mikor odajutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és buzdítá mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. 24 Mert jámbor és Szent Szellemmel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz. 25 Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvitte őt Antiókhiába. 26 És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztényeknek. 27 Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. 28 Felkelvén pedig egy azok közül, név szerint Agabus, megjelenté a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; amely meg is lett Klaudius császár idejében. 29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak: 30 Amit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.