1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! 2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért. 3 Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! 4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. 5 És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. 6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! 7 Megszárad a fű, elhull a virág, ha az Úrnak szele fuvall reá; bizony fű a nép. 8 Megszárad a fű, elhull a virág; de Istenünk Igéje mindörökre megmarad! 9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! 10 Ímé, az Úr Isten jön hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jön, és megfizetése Őelőtte. 11 Mint pásztor, nyáját úgy terelgeti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. 12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mércébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? 13 Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? 14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útjára? 15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! 16 És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. 17 Minden népek semmik Őelőtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. 18 És kihez hasonlítjátok az Istent, és milyen képet készítetek Őróla? 19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüstláncot reá;

20 Aki szegény ily áldozatra, oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz. 21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentumait? 22 Aki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, aki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, hogy lakjanak benne; 23 Aki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld bíráit hiábavalókká változtatja; 24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el: 25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. 26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregüket szám szerint, mindnyájukat nevükön szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincsen. 27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! 28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! 29 Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. 30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; 31 De akik az Úrra várnak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!