1 És lőn, hogy mikor a sokaság hozzátódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, Ő a Genezáret tavánál áll vala; 2 És látott két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. 3 És Ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné volt, kérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. 4 Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. 5 És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit: mindazáltal a Te parancsolatodra kivetem a hálót. 6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. 7 Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyedének. 8 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! 9 Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik vele voltak, a halfogás miatt, amelyet fogtak; 10 Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. 11 És a hajókat a szárazra vonván, elhagyták mindenüket és követték Őt. 12 És lőn, hogy mikor az egyik városban volt, ímé volt ott egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arcra borulva kéré Őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! 13 Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság. 14 És Ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnékik. 15 A hír azonban annál inkább terjedt Őfelőle; és nagy sokaság gyűlt egybe, hogy Őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből. 16 De Ő félrevonult a pusztákba, és imádkozék.

17 És lőn egy napon, hogy tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak ereje volt Ővele, hogy gyógyítson. 18 És ímé, valami férfiak ágyon egy embert hoztak, aki gutaütött volt; és igyekezének azt bevinni és elébe tenni. 19 De nem találván módot, hogy a sokaság miatt miképpen vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cserép héjazaton át bocsátották őt alá ágyastól Jézus elé a középre. 20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid. 21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdtek tanakodni, mondván: Kicsoda ez, aki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? 22 Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben? 23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? 24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, monda a gutaütöttnek: Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! 25 És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé amin feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. 26 És az álmélkodás elfogta mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és beteltek félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma! 27 Ezekután pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem! 28 És az mindeneket elhagyván, felkele és követé Őt. 29 És Lévi nagy lakomát készíte néki az ő házánál; és volt ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ővelük letelepedtek. 30 És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódtak az Ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel? 31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. 33 Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta böjtölnek és könyörögnek, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak?