1 És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre. 2 És elváltozék előttük, és az Ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fény. 3 És ímé, megjelenék nékik Mózes és Illés, akik beszélnek vala Ővele. 4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé, szózat lett a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: Őt hallgassátok. 6 És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének és igen megrémülének. 7 Jézus pedig hozzájuk menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel, és ne féljetek! 8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem láttak, hanem csak Jézust egyedül. 9 És mikor a hegyről alájöttek, megparancsolta nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el, amit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. 10 És megkérdezék Őt az Ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? 11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljön előbb, és mindent helyreállít; 12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akarának. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd tőlük. 13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szólt nékik. 14 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jött hozzá, térdre esvén Őelőtte, 15 És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. 16 És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. 17 Jézus pedig felelvén, monda: Oh, hitetlen és elfajult nemzetség! Vajon meddig leszek veletek? Vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. 18 És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.

19 Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? 20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. 21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha imádság és böjtölés által. 22 Mikor pedig Galileában jártak, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik; 23 És megölik Őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának. 24 Mikor pedig eljutottak Kapernaumba, a kétdrahma szedők Péterhez mentek és mondták néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrahmát? 25 Monda: De igen. És mikor beméne a házba, megelőzte őt Jézus, mondván: Mit gondolsz, Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól-é, vagy másoktól? 26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. 27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely ráakad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik érettem és teéretted.