1 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elment Galileából, és ment Júdeának határaiba a Jordánon túl; 2 És követé Őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket. 3 És hozzá mentek a farizeusok, kísértvén Őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? 4 Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, 5 És ezt mondá: Annakokáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. 6 Úgyhogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. 7 Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? 8 Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. 9 Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. 10 Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem jó megházasodni. 11 Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott. 12 Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be. 13 Ekkor kisgyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat. 14 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kisgyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa. 15 És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét. 16 És ímé, hozzájövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? 17 Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. 18 Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy;

19 Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. 20 Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? 21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben; és Jer. és kövess engem. 22 Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága volt. 23 Jézus pedig monda az Ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. 24 Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. 25 A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? 26 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Emberekkel ez lehetetlen, de Istennel minden lehetséges. 27 Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk? 28 Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyiszékébe, ti is beültök majd tizenkét királyiszékbe, és ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét. 29 És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz százannyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. 30 Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.