1 Abban az időben levelet és ajándékot küldött a babilóniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult. 2 És örvende rajtok Ezékiás, és megmutatá nékik tárházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszereket, a drága kenetet, s egész fegyvertárát, és mindent, ami kincsei közt található volt. Semmi nem volt, amit meg nem mutatott volna nékik Ezékiás házában és egész birodalmában. 3 És eljött Ésaiás, a próféta, Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek te hozzád? És monda Ezékiás: Messze földről jöttek hozzám, Bábelből. 4 És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, ami csak házamban van, semmi nincs, amit meg nem mutattam volna nékik kincseim közül. 5 És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét: 6 Ímé napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és amit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr! 7 És fiaid közül, akik tőled származnak, akiket te nemzesz, el fognak hurcolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában. 8 Akkor monda Ezékiás Ésaiásnak: Jóságos az Úrnak beszéde, amelyet te szóltál! és monda: Csak napjaimban legyen béke és állandóság!