1 Általában hallatszik köztetek paráznaság, éspedig olyan paráznaság, amilyen még a pogányok között sem említtetik, hogy valaki az ő atyjának nejét elvegye. 2 És ti fel vagytok fuvalkodva és nem keseregtetek inkább, hogy kivettessék közületek az, aki ezt a dolgot cselekedte? 3 Mert én ugyan mint testben távol levő, de lélekben jelenlevő, már megítéltem, mint jelenlevő, azt, aki ezt így cselekedte: 4 a mi Urunk Jézus Krisztus nevében összegyűlvén ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, 5 átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézus napján. 6 Nem jó a ti dicsekedésetek. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? 7 Tisztítsátok el tehát a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, mint ahogy kovásztalanok vagytok, hiszen a mi húsvéti bárányunk, Krisztus megáldoztatott értünk. 8 Úgyhogy ünnepeljünk ne régi kovásszal, ne is rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával. 9 Azt írtam nektek abban a levélben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok; 10 de nem általában ennek a világnak a paráznáival vagy kapzsijaival vagy ragadozóival vagy bálványimádóival; mert hiszen akkor ki kellene a világból mennetek. 11 Így pedig én azt írtam néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki, holott atyafinak neveztetik, parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó; az ilyennel még együtt se egyetek. 12 Mert mit tartozik rám a kívül valókat megítélni? Avagy ti nem a belül levőket ítélitek-e meg? 13 A kívülvalókat pedig az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.