1 Amikről pedig írtatok nekem: Jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. 2 De a paráznaság miatt mindenkinek meglegyen a maga felesége, és mindenkinek meglegyen a tulajdon férje. 3 A feleségnek a férj a köteles jóakaratot adja meg; hasonlóképpen pedig a feleség is a férjnek. 4 A feleség nem ura a saját testének, hanem a férje; hasonlóképpen pedig a férj sem ura a saját testének, hanem a felesége. 5 Ne vonjátok el magatokat egymástól, hacsak nem közös megegyezéssel egy időre, hogy a böjtnek és imának szenteljétek magatokat; azután ismét menjetek össze, hogy meg ne kísértsen titeket a Sátán önmegtartóztatásotok hiánya folytán. 6 De ezt engedelemképpen mondom, nem parancsképpen. 7 Mert én azt szeretném, hogy minden ember úgy legyen, mint én; csakhogy kinek-kinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, egyiknek így, másiknak pedig úgy. 8 A nőtleneknek és özvegyasszonyoknak pedig azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én. 9 De ha nem tartóztathatják meg magukat, lépjenek házasságra; mert jobb házasságra lépni, mint égni. 10 A házasoknak pedig parancsolom, nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék; 11 ha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy a férjével béküljön ki; és a férfi ne bocsássa el feleségét. 12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és az együtt akar vele lakni, ne bocsássa el azt. 13 És amely asszonynak hitetlen férje van, és az együtt akar vele lakni, el ne hagyja azt. 14 Mert meg van szentelve a hitetlen férj a feleségben, és meg van szentelve a hitetlen feleség a férjben; mert különben a ti gyermekeitek tisztátlanok volnának, így pedig szentek. 15 De ha a hitetlen fél elválik, váljék el. Nincs rabság alá vetve a keresztyén férfi vagy nő az ilyenekben; hanem békességben hívott el minket az Isten. 16 Mert mit tudod, te asszony, vajon férjedet meg fogod-e menteni? Vagy mit tudod, te férfi, vajon feleségedet meg fogod-e menteni? 17 Csak kinek mint adta az Isten, kit amint elhívott az Úr, úgy járjon; és minden gyülekezetben így rendelkezem.

18 Körülmetélkedve hívatott el valaki? ne tüntesse el azt. Körülmetéletlenségben hívatott el valaki? ne metélkedjék körül. 19 A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem Isten parancsolatainak megtartása. 20 Ki amely hivatásban elhivatott, abban maradjon. 21 Szolgai állapotban hívattál el? ne törődjél vele; hanem ha szabaddá lehetsz is, inkább élj azzal. 22 Mert az Úrban elhívott szolga szabadosa az Úrnak; hasonlóképpen az elhívott szabados szolgája a Krisztusnak. 23 Áron vétettetek meg; ne legyetek emberek szolgái. 24 Ki miben elhivatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt. 25 A hajadonokra nézve nincs parancsolatom az Úrtól; de véleményt adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelre méltó legyek. 26 Azt tartom tehát, hogy ez az állapot jó a jelenvaló szükség miatt, mivelhogy mindenkinek jó így lenni. 27 Feleséghez vagy kötve? ne keress feloldást. Fel vagy oldva feleségedtől? ne keress feleséget. 28 De ha megházasodol is, nem vétkeztél; és ha a hajadon férjhez megy, nem vétkezett: de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben; én pedig megkímélnélek benneteket. 29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva végül; hogy akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna; 30 és akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vigadnak, mintha nem vigadnának; és akik vásárolnak, mintha nem vennék birtokukba; 31 és akik ezzel világgal élnek, mintha nem élnék ki: mert elmúlik e világnak ábrázata. 32 De azt akarnám, hogy gond nélkül legyetek. A nőtlen arról gondoskodik, ami az Úré, hogyan tessék az Úrnak; 33 a nős arról gondoskodik, ami a világé, hogyan tessék az asszonynak. 34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, arról gondoskodik, ami az Úré, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; aki pedig férjhez ment, arról gondoskodik, ami a világé, hogyan tessék a férjének. 35 Ezt pedig a ti magatok hasznára mondom; nem hogy hurkot vessek nektek, hanem hogy illendően és osztatlanul kitartsatok az Úr mellett.